Grace Murray † – Grace volt a mindenem. Az a fajta nő volt, akit egy tizennyolc éves lókötő fejével első nekifutásra inkább hagytad volna; a szemei mindentudók voltak, a vesédbe láttak, a lány maga pedig túl okos volt ahhoz, hogy az első szép szóra elájuljon tőled. És mégis, minél jobban idegesít, annál jobban vonz magához. Grace az a típus volt, akiről az ember büszkén mondja, hogy élete szerelme; igazi nő volt, igazi feleség és igazi anya. Nem ezt az életet érdemelte és végképp nem ezt a halált...

Samuel James Murray † – Sammy a szemünk fénye volt. Grace mindig azt mondta, hogy rám hasonlít, pedig én sokkal jobban örültem volna, ha az anyjára üt. Korai gyerek volt, gyakran ugrattam Grace-t azzal, hogy soha nem vettem volna feleségül, ha nem esik teherbe, de ő akkor is mindig csak azzal a tipikus nézésével válaszolt; amiben benne volt, hogy mindketten tudjuk: hazudok. Azt a nézést Sam is örökölte tőle. Úgy nézett rám, amikor azt mondtam, minden rendben lesz, miközben lassan elvérzett a kezemben.

Sofia Ruth Murray † – A hercegnőnk. Sofie egy valóságos angyal volt, Grace tökéletes képmása: kedves, szeretettel teli, életvidám... életre méltó. Tíz év sem adatott meg neki ezen a világon. Nem szenvedett.

Shawn Murray † – Az öcsém. Volt. Csak két évvel volt fiatalabb nálam, és mivel engem tekintett példaképének, egyértelmű volt, hogy követ engem a seregbe is. Miután kitört ez az egész őrület, mindketten a harcoló erőknél maradtunk, már ameddig létezett olyan; harcoltunk azok ellen az undorító lények ellen, amik valaha emberek vagy állatok voltak. Kristályvárosba is együtt érkeztünk, múltunknak köszönhetően nem volt kérdés, hogy felvételt nyerünk-e a katonák közé... viszont nem ő lett a társam. Így pedig nem lehettem ott, hogy akár az életem árán is megmentsem, amikor öt évvel ezelőtt meghalt odakint.

Thomas Lawrence † – Tom a Kristályvárosba tartó utunk során csapódott hozzánk. Ő volt a társam, együtt jártunk portyázni, amíg néhány héttel ezelőtt meg nem ölte egy mutáns. Nem tudom, miért nem ő élte túl. Nem tudom, én miért éltem túl. A legjobb barátom volt.

Erősségek: Közelharcban keveseknek van esélye ellenem, és azoknak a keveseknek is alaposan meg kell erőltetni magukat, ha nyerni akarnak; majdnem két méter magas vagyok és sosem voltam rest edzésben tartani magam. Emellett minden típusú lőfegyverrel halálosan jól bánok. Katonának képeztek ki tizennyolc évesen és azóta is erről szólt az életem.

Gyengeségek: Poszttraumás stressz szindrómám van. Tele van a fejem a halott szeretteim emlékével, és bár a társam eddig egészen jól egyben tartott, őt is el kellett temetnem. Időzített bomba van a fejemben, és ezt tudják is néhányan.

Elsődleges fegyvered: bármilyen lőfegyver, vagy egyszerűen csak az öklöm