Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Csüt. Feb. 01, 2024 8:48 pm-kor volt itt.


Megosztás
 

 Jasper Alistair Langdon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Jasper Alistair Langdon   Jasper Alistair Langdon EmptySzomb. Jún. 27, 2020 11:19 pm

Jasper Alistair Langdon
So I made a big mistake
Try to see it once my way
Ben Barnes
Testvériségi
Tartarosz embere
Becenév
Jas, JP, Jay, Jax, Al
Születési hely, idô
Seattle, 2008. március 12.
Lakhely
Abee, Kristályváros stb
Beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Hecate jobbkeze
Család
A család mindig fontos szerepet töltött be az életemben – szerintem ezzel a legtöbb ember így van, ez a normális felfogás, nem? A család az első. A szülők az első. Ők, akik felnevelnek minket, és embert faragnak, hol gyengédebb, hol keményebb stílust alkalmazva. S végezetül mind hálásak lehetünk nekik, a szüleinknek, hogy törődtek velünk.
A szüleim túlélték a kórt – nem fertőződtek meg. Ezt sokan mások nem mondhatták el magukról, nem igaz? Értékelnünk kell, amink van. Amit az élet ad. Az apróságokat…
Viszonozni akartam azt, hogy törődtek velem és gondoskodtak rólam. Tudni kell rólam, avagy rólunk, hogy sosem bővelkedtünk a pénzben. A ranglétra alján toporogtunk, de együtt voltunk és csak ez számított. Aztán elmentem a katonai akadémiára.
S viszonzás helyett lényegében számkivetetté avanzsáltam saját magamat. Illetve nem, nem én, hanem az az áruló Anthea… miatta pedig elszakadtam a családomtól.
Mondanom sem kell, hogy Anthea megfizet mind az árulásáért, mind azért, mert meggyengített egy ilyen értékes köteléket, nem igaz...? Azt hiszem, már nem érzek iránta semmi mást, csakis gyűlöletet. Pedig egykor talán közelebb állt hozzám, mint bárki... de ennek vége. Ő tett pontot a sztorink végére.

Tulajdonságok
Erősségek: Jó a fizikai erőnlétem, kiváló vagyok a közelharcban és a fegyverekkel is jól bánok. Apropó, az eszem is úgy vág, mint a legélesebb kés, amit el tudsz képzelni.

Gyengeségek: Hajlamos vagyok elveszíteni a hidegvérem és azzal együtt elvesztem a józan ítélőképességemet is. Helyesbítve: hirtelen haragú vagyok és meggondolatlanul cselekszek olykor.
Ja és... klausztrofóbiás vagyok. De a jó hír, hogy dolgozok rajta; csak néha tör rám a pánik (Atlantisz a fő bázisom jelenleg, még szép, hogy kénytelen vagyok dolgozni ezen a gyengeségemen!! De nem könnyű, az ördögbe már...)

Elsődleges fegyvered: Lőfegyverek. Kicsi, nagy, bármekkora jöhet - egy fegyver és egy kés is viszont mindig van tartalékban nálam, elrejtve ide vagy oda... akárhova. A lényeg az, hogy ha ellenséggel találom szembe magam, legyen még egy utolsó aduász a kezemben, ha más nem is.
The world of the Enigma disease
Szerelmes voltam. Vagy sokkal inkább vak és egy idióta barom? Mindenemet odaadtam volna Antheának. Tényleg, túlságosan is bolond voltam… hittem benne. Bennünk. De akkor, aznap… minden megváltozott. Még mindig emlékszem minden egyes pillanatra. Minden mozdulatra, szóra, illatra...
Mindig titokban találkoztunk, hisz az apja, a Konzul nem egy hozzám hasonlót akart a lánya mellett látni. Ez mégsem tántorított el minket attól, hogy együtt legyünk. A vonzalom egymás felé lökött állandóan minket, bármennyire is akartunk távolodni. Aznap este is nála voltam. Beszöktem hozzá, hogy együtt tölthessük az éjszakát. Tudtuk, hogy felelőtlenek vagyunk és lebukhatunk, de talán pont emiatt a plusz izgalom, feszültség miatt még jobban élveztük egymás társaságát. Akkor este mondtam ki neki először, hogy szeretem.
Aztán, ami másnap történt… az volt teljességgel a hideg zuhany. Elfogtak.
- Jasper Alistair Langdon, le van tartóztatva, lopás vádjával – Értetlenül néztem az engem lefogó fazonokra és gyengén ugyan, de megpróbáltam elszakadni tőlük.
- Lopás? Itt valami félreértés lesz – Komoly hangszínt ütöttem meg, majd elnéztem Anthea felé. – Ugye te sem hiszed, hogy…? – De a lányt, mintha kicserélték volna. Semmit sem szólt. Az apja lépett végül oda hozzám és elkapva az állam, maga felé fordította a fejemet. Erősen megszorított.
- Bizonyítékaink vannak ellened, Jasper. Kár tagadnod! – A szemem sarkából láttam, hogy a férfi egyik embere az én táskámat mutatja fel és szed elő belőle terhelő bizonyítékokat… lényegében azt, amit el sem loptam és mégis nálam volt.
- Ez hazugság… nem én voltam. Nem loptam el semmit, főleg nem azt a kacatot – Sziszegtem. Ezután még jó néhány bizonyítékkal előálltak, még felvételekkel is, amik alátámasztották az ő verziójukat a tegnap estéről, ami lehetetlen volt. Felnevettem idegesen. – Az nem én vagyok a felvételen… én máshol voltam – Antheára néztem, a Konzul pedig ellépett tőlem, de csak a szemeit forgatta.
- A lányomat ne vond bele az aljas kis játékaidba, Jasper – Intett az egyik emberének, aki még mindig fogott engem; amaz értett a jelzésből és állon vágott. Felnyögtem a hirtelen érő fájdalomtól. A szám felszakadt és vérezni kezdett. Antheát figyeltem, aki végül elfordította a tekintetét rólam és többé rám sem nézett.
- Anthea… - Utoljára még meg akartam próbálni elérni őt a szavaimmal, a hangommal, de ekkor esett le, hogy ez… mindez a közös tervük volt. Elárult engem. Félre akartak állítani mindketten, de nem tudtam, miért. Én azt hittem, hogy őszinte felém a szerelme.
- Két lehetőséged van. Az egyik verzióban meghalsz… nem kellemes, de legalább nem okozol több gondot – A férfi vállat vont. – A másik az, hogy száműzünk Kristályvárosból. Oh, és ha a szüleid miatt aggódnál, ne tedd. Róluk gondoskodok majd én, mivel Te nem voltál rá képes eddig sem – Gúnyos mosolyra húzta az ajkait.
- Rohadék… - Szikrázó szemekkel fordultam felé és ki akartam tépni magamat a szorításból, de nem engedtek el. Így végül csak köptem egyet a férfi felé. – Menjen a pokolba! És te is… - Ezt már Antheának intéztem. Abban a pillanatban csak a harag mondatta velem, de ma már teljesen komolyan érzem ezt.

Menj a pokolba, Anthea…

- Hé, Jasper…? Minden oké? – Ahogy Hecate megérintette a karomat, összerezzentem.
- Oh, persze, csak… elmerengtem kissé – Fáradtan pillantottam rá és halványan rámosolyogtam, de nem tudtam becsapni. Látta rajtam, hogy baj van.
- Ne rágódj már a múlton. Megfizetnek mindazért, amit veled tettek! Erre koncentrálj! – Megszorította a vállamat.
Ahogy őt figyeltem, néha képes voltam újra olyan dolgokba ringatni magam, minthogy valakiben bízhatok vagy valakit közelebb engedhetek magamhoz; de képtelen voltam megtenni. Habár Hecate tudott a múltamról, mert pont olyan állapotban találkoztunk, mikor magam alatt voltam; mégsem voltam teljesen nyitott felé. Nem engedhettem meg, hogy újra olyan elkövessem ugyanazokat a hibákat, amiket régen.
- Ezért vagyunk itt, nem? Anthea az enyém. Én ölöm meg őt – A Konzul már másodlagos volt a számomra. Rengeteg időm volt gondolkozni és úgy éreztem, hogy aki igazán elárult, az a nő volt. Elvégre az apja sosem rejtette véka alá, hogy gyűlöli a fejemet. Anthea viszont elhitette, hogy szeret. Hát melyik a rosszabb, ha nem ez?!
Our story was written by blood
Jasper A. Langdon

Tartarosz embere

Jasper A. Langdon
Jasper Alistair Langdon Tumblr_inline_p82lt7c21z1vsd11a_400
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Atlantisz
Kapcsolatban :
Jasper Alistair Langdon Yslqtfu
Play by :
Ben Barnes
Jasper Alistair Langdon Tumblr_inline_p82s6yw2cK1vsd11a_400
Reagok száma :
0

Jasper Alistair Langdon Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jasper Alistair Langdon   Jasper Alistair Langdon EmptyKedd Jún. 30, 2020 9:37 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Drága Jasper! Emlékszel még arra, amikor a tulsai lázadókkal együtt megérkezétel Abeeba? Nos, te lehet, hogy már nem, de én nagyon is jól emlékszek még arra a napra, amikor először megláttalak téged. A bosszú tűze hevesen égett azokban a sötét íriszekben, tekinteted elszántságot tükrözött, s habár láttam, elrejtve a vonásaid között a tragédia nyomait, te nem hagytad, hogy a múlt romba döntsön. Nem, te úgy döntöttél, hogy élni fogsz, és kamatostul visszafizeted mindazt, amit a kristályvárosiak ellened vétettek. Nekem pedig nem is volt másra szükségem, hogy tudjam, te az én emberem vagy, hogy mi ketten együtt nagy dolgokra vagyunk hivatottak. S lám, igazam is lett, nemde?
Az előtörténetedben elmesélted életed legfájóbb pontját, amit habár ismertem már én is, mégis rossz volt olvasni, ahogy az a szajha Anthea így becsapott téged. De ne aggódj, édesem, a bosszú nem fut el sehova, és én ott leszek, melletted állva, amikor végrehajtod mindazt, amit elterveztél. És Kristályváros a miénk lesz.



Hecate

Idegen

Hecate
Reagok száma :
0

Jasper Alistair Langdon Empty
 

Jasper Alistair Langdon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Testvériségi-
^
ˇ