Az akadémián ismertelek meg és hamar meglett köztünk az összhang. Sőt, a magam részéről egészen megkedveltelek és ez kölcsönös volt, habár bizonyos határokat sosem léptünk át. Mikor pedig Guardian vált belőlem, te lettél a társam – azt hiszem, nem is tudtam volna más elképzelni magam mellé, csak téged.
Mindig is vibrált köztünk a levegő, de sosem engedtem a kísértésnek. Ma már bánom – vagyis bánnám, ha emlékeznék rá. Vincent leírásában említettem már, hogy volt egy küldetés, ami balul sült el – én odavesztem. Azt hiszed, Caiáékkal együtt, hogy meghaltam, pedig ez nincs így. Csupán arról van szó, hogy emlékvesztettként tengetem a napjaimat az új „családommal” amott, tőletek távol.
Te pedig… pontosan az én hiányom, távozásom okán kerültél Vincent karmai közé. Az ő társa lettél, mellérendeltek téged és ebbe nem volt beleszólásod. Nem kedveled őt, sőt, egyenesen gyűlölöd őt – te is gyanakodtál rá mindig, hogy valami nem stimmel vele és a küldetés napján is számtalan alkalom volt, amikor úgy érezted, rosszban sántikál a srác. Igazad volt. De nincs bizonyítékod rá, így Caiának sem mondtál semmit. Egyszerűen elviseled magad mellett Vincentet, elvégzed a küldetéseket, de az esetleges közeledéseit (hisz ő szerelmes beléd, atyaég!) elutasítod.
Mi van, Electra, ha egy nap szembetaláljuk magunkat egymással odakint, ellenségként? Talán Te, és Caia képesek vagytok „megmenteni” engem. Visszahozni az emlékeimet, már ha ez lehetséges… szokták mondani, hogy a szív nem felejt – talán emlékezni fogok azokra az érzésekre, amik hozzád és a húgomhoz fűztek.

// Nagyon várlak!   Ha megjöttél, dobj egy pm-et, kérlek!  Nyilvánvalóan szerelmi szálat terveznék a karakterek közt, de lassú kibontakozásban, mármint, tekintve Raziel emlékeinek hiányát.   Rögös út vezet a boldogsághoz, szokták mondani, ugye?   Ha megtetszett a karakter, ne habozz!
Rajtam kívül Caia is biztos pont, és Vincent, aki átvette a helyem az életedben! //