Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


T I T Á N T E R Í T É K E N
Last activities
in the world
Előszoba
írta: Juliette Argent
Yesterday at 7:30 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Yesterday at 1:35 pm

Pult jobbszél
írta: Consulatus
Yesterday at 12:57 pm

Leighton Lockhart
írta: Victor O'Connor
Kedd Ápr. 24, 2018 3:28 pm

My second family
írta: Kaitlyn Ayers
Csüt. Ápr. 19, 2018 3:54 pm

my sweet Nora
írta: Sebastian Carter
Kedd Ápr. 17, 2018 1:47 pm

Dr. William J. Holland irodája
írta: Consulatus
Kedd Ápr. 17, 2018 9:55 am

Pult
írta: Quinn Belcher
Hétf. Ápr. 16, 2018 7:01 pm

Hálószoba
írta: Consulatus
Hétf. Ápr. 16, 2018 4:20 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. Márc. 12, 2018 9:09 pm




To: Seth Wilson

I want to be be a good man, I wanna be a saved

A fáradtság horgonyként húzta a testemet. Aludni akartam... olyan nagyon aludni...
De még nem lehetett. Még nagyon sok dolgom volt. És nem elég hogy az egész éjszakát Ashley mellett töltöttem várva hogy felébredjen, még előtte a műtét is... És az ünnepség...
Nem szerettem otthon lenni... Tényleg nem. A lakásom olyan volt mint egy hangszigetelt folyosó most mégsem vágytam másra mint arra a túl kemény ágyra. Esetleg egy pohár töményre hogy aludni tudjak...
Nem is tudom mióta nem ittam már de most másra sem vágytam minthogy egy jó pohár whisky végigmarja a torkomat. Hogy megmelegítse a belsőm.
Hogy segítsen hogy ennek a nagyon hosstú végtelen napnak... vége legyen végre.
Az irodámban ülve próbáltam ébrentartani magamat. A fejem mint ólomnehezék húzta a nyakamat. A szempilláim elnehezültek.
Mégis ugyanazt láttam magam előtt újra és újra.
A villanás, egy dörrenés, sikolyok és vér... Rengeteg vér.
Finoman kirázott a hideg ahogy újra megéreztem a vér szagát magamon. Hiába annyi higiéniai ellenőrzés, hiába annyi mosakodás. Vannak amiket nem tudsz lemosni magadról.
Vannak képek, hangok, szagok amiket nem tudsz kimosni az elmédből akármennyire is töröd magad. Vannak pillanatok amik életed végéig kísértenek. Úgy éreztem ez is egy olyan pillanat lesz az életemben.
Nehéz sóhaj hagyta el a tüdőmet és fáradtan simítottam hátra a hajamat.
Ennek nem kellett volna megtörténnie. Nem Ashleyvel. Nem Kristályvárosban. Nem velünk... Nem ma... Vagyis holnap. Összefolytak már a napok.
Fáradtan megdörgölve a szemeimet álltam fel bár nem is tudom miért. Előttem a jelentések lapjai amiket már rég ki kellett volna töltenem, de mind üresen ásítottak rám. Majd... majd holnap foglalkozom velük.
Most hazamegyek... igen... iszom egyet és akkor jó lesz... akkor minden jó lesz...
Már épp a kabátomért léptem volna mikor kopogtak az ajtómon.
- Szabad! - szóltam ki meglepve. Az egyik ápoló.
- Baj van Dr. Holland... Mr Wilson... valami baj van vele... - mondta kissé tétován mire összevontam a szemöldököm. Wilson...?
Seth Wilson...?
Consul volt akárcsak én... Igaz sosem beszéltünk különösen sokat, azért ismertük egymást.
- Máris megyek - bólintottam és azonnal követtem a z ápoló útmutatását hogy hol találom Sethet.
Hallottam ahogy a dünnyögése végigvisszhangzott az üres folyóson.
Mennyből az angyal vagy az ördög személyesen...?
Választhat hogy én melyik vagyok.
Befordulva a sarkon pillantottam meg a férfit. Még mindig öltönyben volt, a keze csupa vér, az arcán furcsa kifejezés.
Egy pillanatra megtorpantam ahogy méregettük egymást.
- Én melyik kategóriába tartozom? Angyal vagy ördög? - kérdeztem fáradt mosollyal és közelebb léptem hozzá - Hadd nézzem meg a kezed...
Kinyújtottam felé az enyémet és ha felemelte az övét hogy megnézhessem óvatosan fogva néztem meg vérző kezét. Mélyen megvágta... Össze kell varrni...
- Hát ez nem éppen katona dolog... - dünnyögtem kissé cinikusan én is felpillantva rá. A kék szemek kissé zavartan, homályosan pillantottak az enyémbe.
- Gyere, összevarrom, rendben? - kérdeztem újra fáradtan elmosolyodva. Ahogy látom őt is legalább ugyanannyira megviselte a dolog mint engem.
Ha nem ellenkezett elindultunk vissza az irodám melletti rendelő felé felé. Odabent minden megvolt ami a sebvarráshoz kellett. Meg egy kis plusz is... csak át kellett hoznom az irodából.
- Kérsz egy pohárral? - kérdeztem becsukva magunk mögött az ajtót, az egyik karommal a vizsgálóasztal felé mutatva.

520 ◆ megjegyzés ◆ zenecredit




Started a stranger, a lover in danger
The edge of a knife
The face of an angel, the heart of a ghost
Was it a dream?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   Hétf. Márc. 12, 2018 7:02 pm





To: William J. Holland

A sötétben lappangó dolgok...

Könnyedén léptem ki az igazgatói irodából, megannyi gondolatot hagyva magam mögött. A részletek egyre homályosabbá váltak, ahogy távolodtam az ajtótól. A kezemben szorongatott üvegpohár, és a rohamosan megnőtt pulzusszám, egészen aggasztóvá tette a helyzetem. Egy pillanatra meg kellett állnom. Most először éreztem azt, hogy ez sok volt. Igazán sokk. S olyan érzés töltött el, mintha a lehető legrosszabbul végezném a rám kimért munkát, mintha semmit sem számítana az, hogy mennyire küzdök, hiszen úgy is elkönyveltek. Gyűlölnek azért, aki vagyok, azért, amit teszek. Szúrós pillantások, megvető megjegyzések, egyszerű kikerülések... Finoman löktem el magam a faltól, ahogy lassú mozdulatokkal haladtam előre, nem törődvén senkivel és semmivel. Ehhez mindig is jól értettem, hisz' túlságosan is jól játszottam a szerepem. A folyosók kanyargós vonulatában kóvályogtam elveszetten, néhány különböző táblát hagyva el, míg nem beleütköztem valakibe. Nem löktem fel, de illedelmes sem voltam, annyi szent. Futó pillantással tekintettem a hölgyemény után, aki valamit motyogott az orra alatt, ám, nem értettem, bár kivehető módon elkönyvelhetővé vált, miként engem szid. Mégis ki mást szidhatott volna, ha nem azt az idiótát, aki akadályozza a munkáját, azaz engem?
- Nyugi, legközelebb kikerülsz... - Szóltam utána, de inkább hangzott ez magamnak, mintsem neki, hiszen már régóta messze járt - hetedhét határon túl -, mire én ismételten egyedül tetszeleghettem a kihalt folyosón. Mégis mit művelek? Egyáltalán mi van velem? Elment az a maradék józan eszem is? S még csak alkoholt sem ittam, ami vicces... avagy inkább szánalmas. Mély sóhajt hallatva indulok végül tovább, útközben kigombolva a zakóm, s meglazítva a nyakkendőm. A tegnapi öltözékem még mindig csodálatosan festett rajtam, s még meg sem említettem a megviselt külsőmet, ami eszméletlen összképet alkothatott rólam. El is tudom ezt képzelni; egy Consul, aki nem ismeri a fürdőszoba rejtélyeit, avagy magát a ruhatár fogalmát. Ironikus, de jelen helyzetben kifogástalanul igaz. A koncentrációm fokozottan hagyott alább, ahogy az egyik lépést követte a másik. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy zombi -, szó szerinti értelemben -, persze... nem lehetne lehetetlen, de... talán mégis. Újabb lépések, és valami egészen ismeretlen folyosón bóklásztam. Erősen hunyorognom kellett, hogy kivegyem magam előtt a terepet. Ennyire még sosem ütött ki egy kis álmatlanság... de a tény... az a bizonyos tény, amellyel önön személyemet vádoltam, nos nem vált semmivé. Az elmémben keringett és visszhangzott, miközben ezernyi másik kis suttogást idézett fel. Megannyi kritikát, ellenérvet ellenem, s lázadást. A húgom, a társam, az életem... Zihálva álltam meg, és támasztottam a hátamat a falperemnek. Nem kellene itt lennem.. ez tiltott rész, nem egy magam fajtának való. Veséig hatoló lenéző pillantások egyvelege, ahogy kirekesztenek a tömegből, és félrelöknek, mintsem egy senkit. Nem voltam több: csak egy szó szerinti senki, aki felküzdötte magát a pozícióba. S most, hogy ez megtörtént, miként a Kancellár lánya megsérült; csődöt mondtam. Tudnom kellett volna, hogy ez fog történni.
- Tudnom kellett volna az Istenit! - Sziszegem ingerülten, ahogy lecsúszom a kőre, s időközben még oly' szerencsés is vagyok, hogy az ujjaim közt szorongatott üvegpohár, eltörik. A véremmel együtt engedem a földre hullni, ahogy a felhúzott térdeimre helyezem a karjaim. S nem kell sok idő ahhoz, hogy a látszat harmóniám darabokra omoljon szét. Egy bizonyos kórházi dolgozó ugyanis kiszúr, és már éppenséggel jön is engem megdorgálni.
- Nem szabadna itt lennie, uram. - Magyarázza, ahogy megáll tőlem nem messze. - Ez az épületegység nem civil emberek számára való.... - S még mondana valamit, de elakad a hangja, amikor is észreveszi a vérző kezem. Már éppen hajolna is felém, hogy elássa a sérülést, amikor is én ingerültebben húzódom el a kelleténél.
- Hagyjon... igazán fantasztikusan vagyok, vagy nem látja?! - Cinikus megjegyzésem keretében állok talpra, ahogy rá se nézek az ápolóra, vagy orvosra, vagy akárki is legyen az.
- Ezt jelentenem kell... - S már indul is tova, hogy valamilyen felsőbb személynek elújságolja a tényt, hogy itt van egy idióta, azaz én.
- Még mi következhet ma? Atomtámadás? Mennyből az angyal? Vagy... netán maga az ördög személyesen? - Dünnyögve nézek a kezemre, amelyet igencsak mélyen megvágtam az üveggel. - Egye fene... begyógyul az! Katona dolog! - Már indulnék is tovább, amikor léptek egyértelmű hangja üti meg a fülem. Nem mozdulok, csak kővé dermedve várom a végítéletet, ami túlságosan erős fogalmazás, de nem tehetek róla... Átléptem egy határt, amelyet lehet nem kellett volna.

...mindig a felszínre kerülnek.

693 ◆ Lesz ez jobb is.. ◆ Humancredit



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Folyosók   Hétf. Jan. 22, 2018 5:02 am


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Folyosók   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Kristályváros :: C - Központi körzet :: Kórház-
^
ˇ