Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Seth Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Seth Wilson   Szomb. Márc. 10, 2018 11:00 pm

Seth Strife Wilson
...and you know what?
Ian Somerhalder
Civil
Consul
Becenév
Minden érdemem a tiéd, ha tudsz..
Születési hely, idô
USA, New York, 2008. Jún. 7.
Lakhely
Kristályváros
Beállítottság
Hetero
Családi állapot
Egyedülálló
Foglalkozás
Ex-guardian, jelenleg Katonai Consul
Család
- Áh, nézzük csak... - Elkezdi felütni a szótárat. - ...oh, igen, pontosan itt is van! - Bök oda az ujjával egy adott pontra, ezzel megállítva a lapok tovább haladását. - A család, mint fogalom... - Ütögeti azt az adott szót, miközben egyszerű módon tovább olvassa a jelentését. - „Egymással vér szerinti rokonságban álló személyek, a szülő(k), a gyermek(ek) (és legközelebbi hozzátartozóik) közössége.” - Hetykén elmosolyodik, ahogy elrugaszkodik a székről. - S ilyen még manapság létezik is? Egyáltalán mit jelent az, hogy normális családi környezetben felnőni, vagy, miszerint egészséges módon élni? Tud-e valaki igazán boldog lenni, vagy csak arra vagyunk ítéltetve, hogy a fogalmak elmosódjanak? Érdekes, nem? Ez a szemlélet, ez a hanyatló gondolkozás mód, amelyet diktálok, és ez a lenéző stílus a családdal szemben, de nem tehettek róla. - Dobja félre a szótárat, ahogy álló helyzetbe került. - Volt egy idő, amikor mindent megadtam volna azért, hogy egy igazi családot tudhassak a magaménak, ahol nem kell küzdeni az életben maradásért, ahol nem kell szenvedni, s ahol mindenki él. Anyánk, apánk, vagy csak maga az öreg. Igen, előszeretettel hívtam a nagyapánkat, öregnek, amiért sokszor viccesen meg is dorgált a helyzet kapcsán, de sosem haragudott igazán rám. Valahogy hiányzik... hiányzik azaz érzés, hogy milyen is egy tökéletes apakép, vagy milyen egy anyai szeretet. - Mély sóhajt hallat, majd hangosan nevetni kezd. - De mostanra? Már semmi sem érdekel. Egyedül a húgom maradt, akiért részt vállalok, akit valamilyen szinten szeretek, de ahogy telik az idő... ahogy az óramutatója tova suhan; felejtek. Kiesnek az emlékek, miszerint milyen is érezni. S hiába az álca, a megjátszott hangulat, ha már nem hatnak rám befolyásoló jelleggel, nem igaz? Persze ettől, még ugyanaz vagyok, hiszen igazságos és helyes útra akarom vezetni a katonaságot. Rend, fegyelem, védelem... de a szándékok ellenére, nem tűröm a hanyag viselkedést, a lustálkodást, és az időhúzást. Jócskán mondhatóvá válhatna ilyen főnököt senki se akarjon, viszont... muszáj szigorúnak lenni, ugyanis az apokalipszis közepén - tényleg az lenne ez? -, nem játszani kell, hanem cselekedni.

Tulajdonságok
Erősségek: Az egyik igazán kedvenc specialitásom a kínzás, sőt annak is azon része, amikor...
Na jó! Ne nézz ilyen komolyan rám, csak viccelek! Ugye nem hitted el?! *Ravasz mosoly.*
Igazából az erősségeim, egyszerre a hátrányaim is. Hiszen hiába vagyok elszánt, és makacs, ha valamilyen terv, avagy cél nem igazán a jó irányba halad. Ezáltal eléggé nehéz súly nyomja a vállamat, ugyanis engednem kell a jellememből, és más szemszögekből is meg kell közelítenem magát a lehetetlent. De ugyanakkor határozott előny, hogy nem a szívemre hallgatok, és nem befolyásolnak az érzelmek. Na jó, ebben lehet hátrány is, de szakmai alapban tökéletes a ridegség, nem igaz?
Rendkívüli érzékem van a fegyverekhez, és harchoz, jobban mondva mindenhez, ami ehhez köthető. Mintha csak erre születtem volna!
Aztán... mázlista is vagyok! Eléggé sok mindent túléltem, amiben akár meg is halhattam volna. Hiszen éhezés, szomjazás, vagy... fáradtság.. az emberi szervezet törékeny mivolta maradandó hátrány. De minden rosszban van valami jó, s minden küzdelem gyümölcsöző aratás. Nézzük csak az esetem.. egyértelműen jót tehettek!

Gyengeségek: Nem tudok engedni az ideáljaimból, a terveimből, és az elhatározásaimból, amit egyszer kitűztem a szemeim elé, nos, ha fene fenét eszik is, de véghez viszem. Aztán e csodás vonáshoz csatlakozik a makacsságom, ami súlyosbítja a dolgot, s ha nem lenne elég, akkor még érzéketlen is vagyok, tehát ne csodálkozz azon, ha meghúzok egy vonalat; közted és köztem, amelyet nem léphetsz át. Tanácsolom, miként: maradj formális és szakmai, akkor nem lehet nagy baj.

Elsődleges fegyvered: Bármi, ami az utamba kerül? Legyen az egy bot, vagy netán egy fegyver. Határ és fantázia kérdése pusztán, hogy ki miben is látja a harci eszközt..
The world of the Enigma diesease
Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - Hangzott a régi óra ketyegése a falon, mint valamely idegesítő ricsaj. S bár legtöbb esetben kivágtam volna az ablakon, most nem igazán hatott meg, ugyanis feszülten szorongattam az ujjaim között a könyvperemét, miközben egyre előrébb haladtam az olvasandó anyaggal. Szavak sokasága keringett az elmémben, ahogy a betűk hadát olvastam a gondolataim között. Számok, szavak, mondatok... írásjelek, értelmek, képek.. Egyre sűrűbbé és érthetetlenebbé vált a helyzet, míg a napfény könnyedén beszökött az ablakfelületen, és élesen megvilágított egyetlen egy szót: „pusztítás”.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - Egyre rohamosabbá vált az idő, szinte kapkodva surrant tova a mutató a számok végtelenjében, mintha el kellene repülnie egyszerre mindennek. Vagy netán visszafelé haladnánk? A múlt okozná ezt a sürgető hatást? Valamit mutatni óhajt? De hisz... mindent megéltem, avagy egyszerűbben fogalmazva: túléltem. Tudom, hogy milyen nehéz helyzetben lenni, menekülni, és nincstelenként létezni. Belső érzelmek nélkül lézengeni, és külső meglétek hiányában szenvedni. Sosem szerettem felhozni a múltat, mint témát. Mindig is gyűlöltem magamról komolyabban beszélni, így egyre előrébb jutva, elhomályosultak a képek mindenkiben, egyedül csak bennem nem. Hiszen hogyan is feledhetném el, hogy miattam halt meg a nagyapám? Hogy a szüleim prédaként végezték? S eme kimenetel ilyen szörnyű végzetet ígért?
Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - Nincs érték, nincs érzelem, s nincsenek szavak. Nem önthetők mondatokba a gondolatok, nem fogalmazható meg, nos megannyi keserves történet. De mindannyian emlékszünk, s ki-ki a maga módján dolgozza fel. Egyesek a homályba taszították egykori voltuk, mások töprengnek a sötétben, s vannak azok, akik folyton felidézik ezt, ezáltal kínozván önmaguk. S ahogy az emlékek újra eláradnak az elmében, ahogy megemelkedik a pulzus, s eláraszt az akkori tapasztalat: megszűnsz létezni. Lassacskán megölöd magadban az érzelmeket, s felejtesz... Felejtened kell, nem? Muszáj! Az egyetlen megoldásod, amellyel élhetsz, avagy.... mellyel én magam élhetek.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - S a hang végül elhall, az óra üteme eltűnik, s nincs már kattogás. Nincsenek emberek, kikkel foglalkozni kellene. S nem maradt semmi, ami elragadhatná a figyelmet...

- Már nincs sok hátra, ígérem.. - Mondtam biztatóan a nagyapám részére, ahogy bevártam, ezzel megengedve, miként rám támaszkodva folytassuk az utat.
- Olyan vagy, akárcsak az apád... - Kezdett bele a mondandójába, ahogy átkaroltam erősen félkézzel. - ...konok, de mégis nemes lelkű. Értékelem a kitartásodat, de eléggé bizonytalanul beszéltek napokkal ezelőtt nekünk. Nem hiszem, hogy ebből bármi jó is kisülhet. - Ingatta a fejét, ahogy félszegen rám nézett. - De akármit mondok neked, fiam, az egyik füleden be, a másikon meg ki, nem igaz? - Nevetett jóízűen, ahogy ezt követően köhögni kezdett néhány másodperc elejéig.
- Tudod, Öreg... - Hangsúlyoztam ki egy kedves mosollyal. - ...túl közel a cél, hogy pont most e pillanatban feladjam. Minden tiszteletem irántad, és a tapasztalatod irányába, de vannak helyzetek, amikor muszáj... most pedig ez egy ilyen alkalom. A húgom biztonságban van, de ez nem elég... Te is tudod, hogy nem az. Be kell mennem, és meg kell őt védenem. Ez az egyetlen megoldás. - Álltam meg egy pillanatra vele együtt, ahogy felnézett rám. Megveregette finoman a vállamat, és szelíden mosolygott eközben, mintha az égvilágon minden a lehető legnagyobb rendben lenne.
- Akármi is történjék... büszke vagyok rád, és a szüleid is azok lennének. Remek fiú vált belőled, és örülök, hogy ezt megélhettem. - Suttogta szinte, mintha érezte volna előre a végzetét.
- Még megannyi év van előttünk. - Vágtam rá gondolkozás nélkül.
- Nem, fiam, nem. - Rázta meg a fejét, majd komolyabban nézett a szemeimbe. - Csak egyet kérek tőled, sose feledd azt; kinek kell lenned.

Tik-tak, tik-tak, tik-tak..” - Pislogtam néhányat, az íriszeim szinte izzóan fájtak, ahogy elvettem a pillantásomat az adott szóról, de továbbra sem tértem kellőképpen magamhoz.

Eltemettem az Öreget, az utolsó családtagot, aki a húgomon kívül még élhetett. Szüleink után, most ő is eltávozott, mintha csak meg lenne írva, hogy mindenkit el kell vesztenünk.
Az utolsó út...
Letérdeltem az Öregem sírja mellé, ahogy fájdalmas könnycseppek sorra folyt le az arcom felületén.
- Ígérem, megtartom. - Suttogtam megtörten, remegő hanggal, és kétkedőn, de egy valamiben biztos voltam mégis. - Megoldást találok e körülményre, és megoldom a helyzetet. Fogadom, és vallom. Semmi sem törheti meg a hitem, Öreg. - Egy apró mosollyal engedtem el, és hagytam ott; Őt. A föld alatt, s az elfeledésbe. Sosem mentem többet, és nem is látogattam. Csak a gondolataimban tűnt fel néha lomhán, hallgatagon, s mégis tanítón.
Our story was written by blood

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Seth Wilson   Vas. Márc. 11, 2018 3:10 pm

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Kedves Seth, a legnagyobb örömömre szolgál, hogy én üdvözölhetlek köreinkben. Már nagyon örültem annak, hogy ez a remek karakter ilyen hamar gazdára talált, és még annak mennyire, hogy ilyen tökéletes megtestesítése lett. Mert bizony, túlzás nélkül állíthatom, hogy jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. Ugyanis abból a pár soros, rövid összefoglalóból, amit adtunk, te valami sokkal többet hoztál ki... Már abból a néhány mondatból lehetett sejteni, hogy mennyire tragikus múlttal rendelkezel, mégis a soraid, az írásod volt az, amik számomra igazán életre keltették a karaktert.
Elterveztem, hogy az egekig magasztallak majd az ET-d elolvasása után, de valójában nem találom a megfelelő szavakat... Nagyon érzelmes lett, tökéletesen átjött, hogy mennyi mindenen mentél keresztül az élet során, s igaz, hogy nem te vagy az egyetlen, akit veszteségek értek, elvégre egy olyan világban élünk, ahol szinte minden napos halál. Azonban nem mindenki képes ezeken felül emelkedni, talpra állni és folytatni az életet. Te képes voltál. Nem törtél meg a válladat nyomó súlyok alatt, tökéletesen tudtad, hogy mit kell tenned, hogy miért kell küzdened, és ezért mindent megtettél. A kitartásod és kemény munkád pedig nem maradt viszonzatlanul, hiszen most te ülsz a katonai konzul székében. A semmiből törtél fel a csúcsra, elvégre, még csak Kristályvárosba beengedni sem akartak először, de te megmutattad, hogy milyen egy igazi túlélő, s hogy érdemes vagy arra, hogy hasznára válj az emberiség megmaradt részének.
Természetesen, a jó vezetéshez nem elég a kitartó, kemény munka, hiszen megannyi élet függ tőled, a döntéseidtől, s elég egyetlen hiba ahhoz, hogy minden romba dőljön, amiért eddig küzdöttél. Akár a húgodéba is, hiszen félvérként nincs könnyű dolga Kristályvárosban, mint ahogy téged is bizonyosan megannyi kritika ér emiatt.
Mindezen nyomást és felelősséget nehéz lehet cipelni, de ha valaki, hát te biztosan meg tudsz mindezzel birkózni. Úgyhogy nem is rabolom tovább az idődet, hanem elengedlek a foglalóinkhoz, onnan pedig a játéktérre, hiszen már alig várom, hogy a karakterbe még több élet költözzön

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás



Caroline O'Connor

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Seth Wilson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kipp-kopp Seth kopog (Seth -Eric)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: A horizont :: A felkelô nap :: Civilek-
^
ˇ