Érezted már úgy, hogy képes lennél feladni mindent? A jelened, a múltad, még a jövőd is. Mindent. Mikor egy kés, egy penge az, ami elválaszt téged attól, hogy vége legyen minden szenvedésnek. Mindennek, ami körülvesz téged. Én éreztem így magam. Majdnem megtettem. Majdnem eldobtam az életemet, hiszen annyi teher nehezedett már rám, annyi sérelem, hogy azt hittem, képtelen vagyok felülkerekedni rajta. De van egy pont, egy pillanat, egy reménysugár… avagy éppen valaki, aki segítő kezet nyújt, miközben te a szakadék peremén lógsz. Igen, kinyújtja feléd a kezét. Te eldöntheted, hogy megfogod, avagy elutasítod és hagyod magad a sötétségbe, a feledésbe zuhanni. De dönthetsz úgy, hogy megfogod azt a kezet és kimászol. Felállsz. Mert képes vagy küzdeni. Hiszen mindenki képes rá, csak akarnia kell. Az én reménysugaram Wyatt volt, egy félvér. Aki miatt tulajdonképpen megváltozott az életszemléletem. A félvérektől nem kell félnünk. Legalábbis nem mindegyiktől. Vannak jók. Olyan, mint Wyatt.

Tudod, a családom réges-rég szétesett. Mindig is szerettem apámat, így amikor a családunk darabjaira hullott, vele maradtam. Én ostoba! Mindig is rosszul nevelt. A rossz oldalon álltam, s ezzel sokáig nem voltam tisztában. Arra nevelt, hogy a félvéreket gyűlölni kell, s megölni. Rosszak, veszélyesek, így hát óvakodjak tőlük. Még egy mozgalomban is részt vett, ami a félvérek ellen irányult. Akkoriban már ismertem Wyattet. Miatta kezdtem belátni, hogy közel sem olyanok ezek a félvérek, avagy „szörnyek”, ahogy néha apám hívta, mint mondta. S azzal, hogy vele barátkoztam, elkezdtem kivívni a saját apám haragját. Dühét. Élő célponttá váltam a számára. Szerinte Wyatt is halált érdemelt volna. Meg is próbálta megölni néhány alkalommal, azonban nem sikerült. Volt, hogy én is közéjük álltam. A szeretetem apám iránt egyre halványodott. De akkor tűnt el teljesen, mikor képes volt rám kezet emelni. Ebből rendszer lett. Vert, bántott. Azt hitte, belém tudja verni, miszerint Wyatt veszélyes. De egy alkalommal a képébe vágtam, hogy ő a szörnyeteg és nem a félvér barátom. A reakciója az volt, hogy ájulásig vert.

De tudod, mit? Mindenki képes alakítani a Sorsán. Hisz mi magunk írjuk a sorokat, mi magunk teszünk a változásokért, avagy azért, hogy minden ugyanolyan maradjon. Mindent mi döntünk el. Nem más. Épp ezért, miután Wyatt megmentett az öngyilkosságtól, eldöntöttem, hogy változtatok. A mozgalom kapcsán mindenképpen elővették volna apámat, s valószínűleg halállal lakolt volna, de ezúttal én voltam az, aki magára vállalta az igazságszolgáltatást. Hogy mit tettem? Nos, igen. Megöltem. Egy késsel, amivel elvágtam a torkát. Emlékszem, túl jó emlékszem még arra a napra. A vér beterített teljesen, míg én magam hisztérikusan felnevettem. Valahogy elégtétel volt a számomra. Az összes évért, az összes szenvedésért, amit valaha én kaptam tőle, valamint Trys.

Azóta eltelt néhány év, s mára már Wyatt a partnerem. Guardian vált belőlem, belőle pedig Silah. Egymás oldalán küzdünk egy jobb jövőért.