Csak álltam itt, egy héttel azelőttig még bejöhettem ide, a kedves idős néni nem bánta, ha a könyvei között válogattam. Sőt, mindig megspékelte egynéhány extra darabbal. Miért? Magam se tudom, állítólag az unokájára emlékeztettem, aki nagyon hasonlított rám, vagy nem is tudom. Érezte, hogy szükségem van pár jó szóra? A könyvek nem vetik meg azt, hogy ki forgatja a lapjaikat, nem szólnak vissza, hogy miért vörös a szemed? Miért viselkedsz olykor úgy, mint egy állat. Ők csak lapok, betűkkel, amik azért készültek, hogy fajra-nemre tekintet nélkül bárki olvashassa őket. Ezért szerettem ide járni, de úgy tűnik, új boltot kell keressek. Az új tulaj egy tapló barom. Csak álltam és figyeltem a feliratot, és kezdtem bepöccenni. A kezeim ökölbe szorultak, és feltört a torkomból egy morgás. Meglepetten kaptam fel a fejem Kocka hangjára és értetlenkedve néztem körbe, én? Hogy én oda? Ha kint van ez a tábla?! Ha azért fognak a katonák seggbe lőni, mert betettem ide a lábam, esküszöm, leverem rajta, és minimum ott lövöm szét, ahová belém is belém lőtték a KRC-t.
Vicsorogva, morogva léptem be utána, és megálltam az ajtóban, az eladót vizslattam.
- Hol van Mrs. Houdson? – szegeztem neki a kérdést azonnal.
- Meghalt. – közölte mindezt úgy, mintha semmi közöm nem lenne az egészhez.
- Maga nem a rokona, annál rohadtabb a szaga. – csak úgy csípőből, vissza. Mire láttam, hogy a nő lesápadt, mindezt megspékelve egy vörösen villanó tekintettel, végig őt figyeltem, és ez nem a csajozós stírölésem volt.
- Csak… a…addig. Míg… a…z örökösödés lerendeződik, ideiglenesen felügyelem a boltot. – vagy úgy, szemeim ragadozó módjára szűkültek össze. Ideiglenes, mert volt itt Mrs Houdson lánya és ő nem ilyen seggfej volt, sőt olykor-olykor ő is segített könyvet választani, vagy egy-egy extrát bepakolni az enyéim közé. De mit szerettem igazából? A régi városokba, a könyvtárakba vagy a könyvesboltokba betérni. Ha beüt a szar, akkor mi nem érdekli az embereket? Hát a könyvek! Ugyan ki olvasna egy világméretű járvány kellős közepén? Arra várva, hogy majd megoldódik minden? Senki. Elégetni, vagy budipapírnak használni, legfeljebb, erre jók.  Mert volt ilyen korszak is. Szerettem a küldetések alkalmával régi könyvesboltokban turkálni, és olyankor számos kinccsel tértem vissza, van is odahaza egy saját könyvtáram. Szeretem. Persze a digitális nem olyan mint a nyomtatott, bár az a könyvtáram is rengeteg könyvet őriz.
Talán nem kellene vesződnöm a papír formával, és inkább otthonról kellene rendelnem, de szerettem az illatát. Mindegy.
A többiekkel ellentétben viszont én nem testbe ültetett chippel fizettem, túl sok ütés ér, szar lenne ha a kis szerkezet bemozdulna valahova, így a karórámmal fizettem, és két papír zacskót is megtöltöttem az új szerzeményeimmel. Érdekeltek az új írók történetei is, így beszereztem tőlük is néhányat, egy-kettővel megjártam ,volt amelyik a Silahokkal kapcsolatban írt, és eléggé idegesített a témája, gyenge próbálkozás volt, legalábbis a részemről, mert egyébként elégettem a könyvet, kint az udvaron és szalonnát sütöttem felette.  Ha így akar bevágódni a srác, hogy könyvet tudok venni, hát nem tudom. Meglátjuk ,hogy hosszú távon hogyan válik be.  Megfigyeltem ,hogy voltak olyanok akik jól viseltek minket, ezek rendszerint a fiatalabb korosztály volt. De, sosem kaptam fiatal Guardiant, csak idősebbeket, nálam idősebbeket, ízig vérig katonákat, akiknek fájt, hogy sokkal erősebb vagyok náluk, és rangban is magasabb a szintem ,de ezt valahogy sosem akarták felfogni, elfogadni.
A boltból kilépve bepakoltam óvatosan az időközben megérkezett kocsiba a könyveket és bár kifejezéstelenül pillantottam körbe, a könyveimnek örültek, majd kipukkadtam az örömtől, kék szemeimmel pásztáztam körbe és most már jobb volt egy kicsit. Egy hajszálnyit.
- Ne hidd, hogy ettől már kebelbarátok leszünk. – jegyeztem meg oldalra pillantva, mogorván a Kockára vakkantva. Elővettem a telefonomat, szuper kis szerkezet, sokkal hiperszuperebb, azoknál mint amik a vírus elterjedésekor voltak. Most hogy kijöhettem, nem kellett kizárólag a központ szar kajáit ennem, és költhettem a pénzem, arra amire akartam. Mellesleg sok volt, jó pár B és A osztályú szörnnyel végeztem, már ami miatt kijárt a pénz.
Átküldtem Cody gépére a bevásárló listámat, hamarosan pittyegett is a telefonja.
- Ezeket szerezd be. - chipsek, zabpelyhek,tej,  néhány csoki, amit nem szabadna ugye ennem, elvileg. De kit érdekel?! Máskor is ettem már, és sosem mutattak ki rossz értékeket az adataim. Elindultam a piactéren az utcai kajáldák felé, arra vitt az orrom. Most garázdálkodhatok még. Levezetésképp meg majd zabpelyhezek otthon, valami filmet nézve.