Nem értem, miért akad így fenn a királylány miatt. A legtöbben örülnének, ha valaki így szólítaná őket. Meg aztán tényleg tök királylányos ezzel a szőke hajjal meg a divatmániájával. Különben nem hívnám vásárolni minden alkalommal, amikor valami újat álmodom.
-Veszek neked, ha itt végeztünk. – kacsintok rá, ne egy tiarán múljon a boldogsága. Sőt, még a fejére is teszem, nehogy elpanaszolja, hogy nem lett megkoronázva tiszteletbeli királylánynak. De a bézs előbbre való, nekem legalábbis biztosan, még ha Cathie nem is osztja a lelkesedésemet a szín iránt. Bezzeg a csillogó szarokat már boldogan rámaggatná, de a hülyeségből sose maradhatok ki.
-Most is megfordulnak. – húzom fel az orromat kissé megsértődve. És ezt most nem csak az egóm mondja, tényleg megfordulnak utánam, ami egyrészt a piszkosul helyes pofámnak, másrészt meg a páratlan, Cathie által támogatott ízlésemnek köszönhető.
-Na, látod, annyira királylány vagy, hogy még viselni is foglak! – vigyorgok rá, bár a szívem mélyén reménykedtem, hogy nem talál majd a méretemben. De jobban belegondolva logikus, hogy pont ezek a méretek maradtak meg. Ilyen idétlen cuccokat mindig a magukat humorosnak gondoló, dagadt kockafejek húznak magukra. Gondolom, úgy vannak vele, hogy ha már szépfiúk nem lehetnek, akkor majd egyediek és viccesek lesznek, bár szerintem egyszerűen csak ízléstelen.
-Jó, majd kiállok a napra és magamra borítom a csillámporodat. – dünnyögöm, miközben jobbra-balra huzigálom a cuccokat az állványon, néhányat a karomra terítve közülük. Mert hát nem arról van szó, hogy ne tudnék öltözködni. Csak szeretem kikérni a kiscsaj véleményét, mert hát neki is piszkosul jó az ízlése.
-Na! Végre egy nyelvet beszélünk! – kiáltok fel elégedetten, mert a bézsből akkor sem engedek. Nem a színnel van a baj, hanem az olyan pondrókkal, akik nem tudnak bizonyos holmikat viselni. Persze, azért van olyan, amit én se tudok. Mondjuk egy női estélyit nem tudnék. Vagy egy ronda, kötött pulcsit.
-Ú, akkor már növesztek szakállt is, és azt is beflitterezzük. – vigyorodom el, mert imádok rátenni mégegy és mégegy lapáttal. Fel is dobom a két ocsmány szart a karomra, mert ha már így összeállítottuk, fel is veszem, ugyan megvenni tuti nem fogom. Ki az ilyesmiért pénzt?
Amíg Cathie a bakancsot keresgéli, én elvonulok a próbafülkébe. Némi grimaszolós nézegetés után már azt is tudom, hogy mit mivel fogok összerakni. Így az eredmény, amiben végül a királylány elé pördülök, egy éjkék ing bézs zakóval és nadrággal. Meg egy csodálatos, nagylábujjnál lyukas zoknival! Banyek… hogy nem vettem észre otthon.
-Nézd! Itt a szexepilem! – mozgatom meg a kikandikáló nagylábujjamat, mert hát zavarba azért nyilván nem jövök. Nem vagyok az a zavarba jövős típus.

414 || BÉZS! || Öltözet ||

Bármennyire is haragszik rá a titkolózásai miatt, egyszerűen nem bírja ki, hogy ne töltsön el vele pár órát. Igaz, ez azzal is jár, hogy most neki is titkolózni kell, vagy leglábbis úgy tennie, mitha minden a legnagyobb rendben lenne, és mintha még mindig nem sejtene semmit a kis titkairól. Igaz, hogy olyan sokat még így sem tud, csupán csak annyit, hogy egész biztos valami piszkos ügyletbe keveredett, amiről talán jobb is, hogy Cathie nem tud semmit. De kár, hogy a legkisebb Flores nem olyan, aki csak úgy annyiban hagyja a dolgokat. Mert előle nem lehet titkolni semmit. Vagyis hát lehet, de előbb vagy utóbb úgyis kideríti azt, bármi áron. Csak épp jelen helyzetben az ára túlságosan is nagy lenne, ezért nem is nagyon firtatja a dolgot. Legalábbis egyelőre.
- Ha királylány vagyok, akkor legközelebb meglephetnél egy tiarával... Mert azom még nincs... - biggyeszti le egy pillanatra a száját, és mereszti is a hatalmas, ellenállhatatlan kiskutyaszemeit a másikra, de aztán már csak elvigyorodva követi is őt be a ruhák közé. Nem is érti, miért nevezi őt midig királylánynak, mert szerinte egy cseppet sem hasonlít egy királyi sarjra. Vagy maximum a neveletlen hercegnőre, leglábbis viselkedésben. Egy tiarát azonban tényleg szívesen elfogadna...
- Az biztos... Minden csaj megfordulna utánad az utcán... - vigyorogva méri is a másikhoz azt a rusnya felsőt, amit sikerült megtalálni. Ha versenyt rendeznének abból, hoy ki találja meg a legszörnyűbb ruhadarabokat, akkor egészen biztos, hogy nyerne. Valahogy van érzéke ahhoz, hogy egyből kiszúrja az ilyen darabokat, ahogyan most is. - És nézd... Pont a te méreted... - egyszerűen nem érti, hogy egyes embereknek mi járhatott  fejében, mikor ezeket a darabokat megalkották. Még szerencse, hogy ezek mellett azért akad bőven olyan is, ami hordható, és nem nézik az embert komplett idiótának, ha meglátják benne. Bézs... Először nem is érti miért pont ezt a színt választotta újabban a másik, a választ hallva pedig csak a szemét forgatja. Álmodott... Hát persze hogy. De azért a szemei máris a sorokat bújják, hátha megpillant valami szép bézs göncöt - amiből egyébként van itt egy jó pár -, hogy azokat mind Orionhoz mérje, és aztán szépen rakja is vissza őket a helyükre.
- Persze... Főleg ha a napfénytől még csillognak is... - kuncogva pillant rá, majd arra a pár sötétebb felsőre, amit Orionnak sikerült előhalásznia. - De, persze... Bízd csak rám magad, olyan szexi, bézs úriembert faragok belőled, hogy csak na... - mert ha valakinek, akkor Cathie-nek aztán van szeme a divathoz. Ezért is nem nézik ki belőle elsőre, hogy egyébként az akadémián is remekel. Már amikor a délutánjait nem a büntetésben tölti. Mert amúgy megvan a magához való esze, de meggyőződése, hogy ttól még hogy okos, nem is kell úgy kinéznie, mint egy szakadt hajléktalan. De így legalább tud némi meglepetést mutatni azoknak, akik még nem ismerik.
- Ha így folytatod,  végén még tényleg fel kell venned, és végigvonulnod a városon... Vagy a diszkóban... Lehetnél te a diszkógömb is... - kuncogva tapizza is meg azokat a flittereket. Mert imádja a flitteres cuccokat. Igaz, nem sűrűn hord olyanokat, mert szerinte z neki nem áll jól, de azért nézni, meg tapizni szereti. - Uuuuh és mintha valahol láttam volna hozzá illő bakancsot is...

523 || Other side || íöltözet ||

Már meg sem lepődöm, hogy Cathie elkésik. De most talán nem is akkora tragédia. Nekem is van egy kis időm rendezni a gondolataimat, no és persze kiélvezni a látványt az utcán, amit egyesek nyújtanak. Nem mondhatnám, hogy éppen diszkréten mérem végig a csinosabb felhozatalt, de ők sem bánják az elismerést, én meg a tájat, amin legeltethetem azokat a csodás szemeimet! Legalábbis még egy darabig, amíg a szöszi fel nem bukkan. No, nem mintha az ő látványával bármi probléma lenne, különben nem ölelgetném ilyen előszeretettel azt a formás kis testét. De most nem a formák miatt jöttünk. A gardróbomat kell rendbe szedni.
-Persze, hogy van. Itt állsz. – kacsintok rá vidáman. Ha királylány, akkor királylány, erről akkor sem nyitok vitát, amikor titokban fasírtban vagyok vele. Ezt egyébként sem tarthatom fenn örökké. Már így is elkezdett hiányozni. Ha még sokáig haragszom, akkor még jobban fog.
Azért arra nem számítok, hogy a boltban ilyen… meglepő darabokra bukkanok. De Cathie még nálam is szemfülesebb és még meredekebbet talál, mint ez a Tapsi Hapsis a kezemben.
-Abban lennék csak igazi Szépségkirály. – vigyorodom el, ahogy megpillantom a hercegnős förmedvényt. Ez valami borzasztó. Nem mondom, hogy divatszakértő vagyok, de kinek van olyan kifacsarodott ízlése, hogy egyáltalán eszébe jut egy ilyen ing?
-Mert bézzsel álmodtam. – közlöm egyszerűen. Nem lehetek örökké zöld végül is. Egyébként nem kamu. Tényleg egy fantasztikus, bézs öltönnyel álmodtam. Persze, nem az öltönyről szólt az álmom, de annyira királyul nézett ki, hogy nekem is kell egy. Meg még egy pár minden is.
-Azt hittem, a csajok buknak a vámpírokra. – jegyzem meg, miközben a vállfákat lapozgatom az akasztón. Néhány cuccot találomra a karomra is akasztok. Persze, nem csak bézst, nem vanília fagyinak akarok öltözni. -Egyébként is attól függ az egész, hogy mivel veszem fel, nem? – emelek fel néhány sötétebb inget és pólót, ami ellensúlyozza a világos színt.
-Ezt meg felvehetném azzal a hercegnős csodával. – emelek fel egy rózsaszín, flitteres zakót. Flitterek… ez a legkényelmetlenebb alapanyag, amit valaha láttam. -Aztán vehetnénk hozzá még egy ronda csivavát is és igazi díszbuzi leszek. – fokozom tovább ezt a gyönyörű eszményképet magamról, mint Szépségkirály. Hogy tuti jó legyek ebben a szerepben, még azt a béna integetést is gyakorolom és próbálok valami Ken-baba vigyort erőltetni a fejemre, bár ebben azért nem vagyok valami jó. Mindenben még én se lehetek egy istenadta tehetség.

379 || BÉZS! || Öltözet ||

Még mindig nem tudja, hogy mi tévő legyen. Még mindig nem hozta fel annak az estének a történéseit Orionnak. És nem is tudja, hogyan kéne szóba hoznia. Igazság szerint azóta nem is nagyon találkoztak, és ha össze is futottak, akkor is másról beszélgettek. Cathie pedig igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mint régen. Pedig szinte egész álló nap csak azon kattog az agya, hogy mégis mi lehet ott a föld alatt, és mégis mibe keveredett Orion. És hát félti... Persze tudja ő, hogy a barátja nem olyan, aki könnyen hagyná magát legyűrni, de attól még félti. Hisz bármibe is keveredett bele, az egész biztos, hogy nem épp a leg legálisabb tevékenység. Hisz mi másért titkolózna előtte?
Nem is tudja, meddig bírja még ki anélkül, hogy ne hozná szóba azt az esetet. Mert egyszer biztos, hogy ki fog bukni a száján a kérdés, hogy mégis mit titkol előle annyira. De még nem most... Még nem akarja megkockáztatni azt, hogy ebből egy hatalmas vita kerekedjen ki. Mert tudja jól, érzi, hogy ezt nem fogják megúszni anélkül, nem tudják majd békésen lerendezni a dolgot. Már csak Cathie heves vérmérséklete miatt sem. Azt persze nem tudja megtenni, hogy nemet mondjon egy találkára. Pláne ha az a találka egyet jelent a shoppingolással. Hisz imád vásárolni, akár órákat is el tud tölteni a butikokban, hogy aztán több szatyornyi újabb ruhával, meg cipővel térjen haza. De most vissza fogja magát fogni, és tényleg Csak Orionnak segít ruhát találni.
Szokás szerint pedig még késik is, a megbeszélt időpontról. Nagyjából, mint mindig, hisz időben ott lenni mindenhol olyan unalmas... Na meg persze az sem elhanyagolható tény, hogy ismét nem volt egy gönce sem, amit felvegyen, és mire eldöntötte, mit vesz magára, már indulhatott is el otthonról. Persze nem siette el a dolgot még így sem, hadd várjon csak Orion, tudja úgyis, hogy nélküle nem fogja betenni a lábát egyik boltba sem. És csak mikor megpillantja veszi szaporábbra a lépteit, hogy szinte a nyakába tudjon ugorni. Jó szorosan bújik is az ölelésébe, talán most még jobban is, mint szokott, de csupán csak így tudja elejét venni annak, hogy szóba ne hozza már az elején azt az estét.
- Van olyan még egyáltalán...? - húzódik is el nevetve tőle, ahogy követi szépen befele a butikba, egyenesen a férfirészleg felé. Persze a szeme sarkából megpillantja a női részleget is, és már érzi is azt a jól ismert bizsergést, ami készteti mindig, hogy körülnézzen ott is. De most erőt vesz magán, és nem ráncigálja Oriont át a női részlegre. Legalábbis egyelőre...
- Az biztos... De szerintem ez a hercegnős jobban állna... - vigyorodik is el, ahogy kihúzza a többi közül azt az egyet, amin megakadt a szeme. Szinte biztos, hogy véletlenül került ez a ruhadarab ide. Hisz milyen épeszű férfi venne fel egy ilyen felsőt...? Mondjuk... Lehet Oriont meglepi egy ilyennel a szülinapján, és akkor ő kénytelen lesz viselni legalább egy napra... De ilyet normális ember nem venne fel...
- Bézs...? Miért pont bézs...? - lép is kicsit hátrébb, hogy végigmérje a másikat, szemüvegét kicsit feljebb tolva az orrán. Mert igen, most hord szemüveget is. Igaz, nagyon ritkán csak, de néha kénytelen felvenni, ha látni is akar rendesen. - Szerintem az csak még jobban elsápasztana, így is úgy nézel ki, mintha egy vámpír lennél... - kuncogva pillant is fel rá, de azért csak elkezd kutakodni a ruhák között, hátha talál valami bézs göncöt, hogy bebizonyítsa, neki van igaza.

563 || Other side || íöltözet ||

Még mindig morcos vagyok Cathie-re, amiért követett. De ha nem akarok vele beszélni róla, akkor kénytelen leszek úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Meg az is lehet, hogy csak az ő ízlésében bízom, ha a ruháimról van szó, és… TALÁN még az is megeshet, hogy egy kicsit hiányzik. Mindegy, akárhogy is legyen, szükségem van néhány új cuccra.
Szokásomhoz híven pontosan érkezem a butikokhoz, ahová hívtam. Egyszerű, sötétkék inget viselek farmerrel és bőrcipővel. Amint pedig megérkezem, konstatálom is, hogy még egyelőre egyedül vagyok, így hát ráérősen veszek elő egy szál cigarettát. Hanyagul a falnak támaszkodom és pöfékelve figyelem a mellettem elhaladó járókelőket. Némelyik csinos lányt alaposabban is végigmérem, s ahogy észreveszik, időtlenül vihorászni kezdenek. Én csak hanyagul intek feléjük egy mosoly kíséretében, de ennél több figyelmet nem igazán szentelek nekik.
-Királylány! – vigyorodom el, amikor Cathie végre megérkezik és kitárom felé a karjaimat, hogy egy nagy ölelésbe zárjam. Szívem szerint persze lecsapnám, hogy miért volt ilyen buta a múltkor. De kénytelen vagyok erőt venni magamon, hogy ne hozzam elő a dolgot, így a további magyarázkodást is el tudom kerülni, meg azt, hogy tényleg bajban legyen.
-Na, keressünk valamit, amiben még istenibb leszek. – vigyorodom el, s azzal a lendülettel be is cipelem a butikba. Biccentek az eladó felé, aztán célba is veszem a férfi részleget.
-Tyűha! Na, ebben aztán tutira emlékezetes lennék! – emelek fel egy Tapsihapsi mintás inget. Gőzöm sincs, hogy ki húz magára ilyet, bár gyanítom, hogy akad ilyen elvetemült, mert a sor hiányos, tehát valaki már vásárolt belőle. Öregem…
-Na, szóval… kell nekem valami bézs! – indítványozom. Most ez az új heppem, a bézs. És hatalmas bánat, egy bézs cucc sincs a szekrényemben, szóval most be kell vásárolnom. Nem akarok még egyszer ilyen válságba kerülni. Vannak ilyen korszakaim. A legutóbbi az almazöld volt, de az már unalmas. Most a bézs ideje jött el. De hát milyen bézs korszak az, amiben nem hordok bézst?

312 || BÉZS! || Öltözet ||