Az idő telése ugyan megfakítja az emlékképet, de sohasem felejtjük el a sérelmeinket. Emlékszünk arra, miként dobtak el maguktól az igaziak, s rémlik, ahogy a nadrágszíj csattan a hátunkon. A nevelők nem mindig jók, avagy bájosak, de helyettesíthetik azt, ami nincs, vagyis aki... nincs. S bár sosem leszünk teljes család, de legalább felneveltek. Látom az arcukat, ahogy undorodva néznek rám. Hallom a hangjukat, ahogy azt mondják, miszerint az eredeti családom nélkülem boldog. S érzem, miként mutatják meg a gyűlöletük... egy-egy pofonnal, ütéssel, vagy rúgással. Ez az én igazi családképem, s hogy jó apa lennék-e? Már sosem tudom meg, hiszen megöltem őt... őket. S ekként ezzel végleg megpecsételtem a sorsomat.
Tulajdonságok
Erősségek: Segíteni másokon, megölni az ellenséget, helytállni, mintsem katona.
Gyengeségek: Az érzelmek. A mérhetetlen düh és a merő fájdalom.. Az elveszettség és a magány megléte... A tengődés a végtelenségben. Utálom érezni ezt, s aztán végignézni azt, ahogy meghalnak a szeretteim. Gyűlölöm mindennél jobban. Ezért minden egyes napot azzal kezdek, hogy miután felkeltem; elképzelem őket halottként az első öt percben, ezzel enyhítve a veszteséget (a kínt), amely bekövetkezhet, feltéve... oh, igen, immáron nincs is senkim.
Elsődleges fegyvered: Bármilyen eszközt helytállónak találok, ugyanis ebben a világban fő az alkalmazkodási készség és a gyors megoldó képesség.
The world of the Enigma disease
Az orvos töprengve bámult maga elé, idegesen dobolva az ujjaival a falap felületén, miközben igyekezett mélyen elnyomni magában; a hirtelen felgyülemlett harag és egyaránt keserűség egyvelegét. Egy külső szemlélőnek mindez talán fel sem tűnne, hisz' a betegek elvesztése úgymond 'mindennapos' eset, viszont ez alkalommal; egy teljesen más dologról volt szó. S ahogy ezt realizálni vélte magában, némileg elfogta a rettegés. Eddig miért nem tudott róla? S vajon tényleg kíváncsi arra, ami eme feljegyzések között szerepelhet? Rá és a múltjára..? Múlt... alig fogta fel, miként bármiféle köze is lehet ehhez az idegenhez, aki... aki... Nyelnie kellett egy nagyobbat ahhoz, hogy bátorsága legyen megérinteni a mappát. Eleinte csak finoman végighúzta az ujját a neven, míg nem sokkal később kinyitotta az aktát és ekként megannyi irat köszönt vissza rá. Azt se tudta, miként hol is kezdhetné el, sőt.. azzal sem volt tisztában, miszerint mit művel, de az ösztöne és az, hogy ez a beteg.... Nem lehet véletlen a neve, az a bizonyos név... a családnevük, ami annyira ismerősen csengett a számára, amelyet voltaképpen ő is viselni vélt. Nem, egyszerűen nem hagyhatta annyiban, s mint, aki helyesen cselekszik; neki állt beleolvasni a beteg előtörténeti feljegyzéseibe.
Dorian Rylan-Lockhart dokumentumai
Teljes név:
Dorian Rylan
Születési név:
Dorian Lockhart
Születési hely, idõ:
Denver, 2000. 10. 07.
Édesanya neve:
Samantha Loss
Édesapa neve:
George Lockhart
Nevelõ anyja:
Ashlyn Carter
Nevelõ apja:
Andrew Rylan
Családi állapot:
Özvegy
Feleség neve:
Tracy Crusader (Elhunyt)
Azonosító száma:
G-DV-17-261-T-0
Vércsoport:
AB-
Szedett gyógyszerek:
Nem ismert adat
Gyógyszer érzékenység:
Nem ismert adat
Allergia:
Nem ismert adat
Súlyos betegségek:
Nem ismert adat
Biztosítás:
Van / Nincs
Elhagyott újszülött - Titkosított
Felvétel idõpontja:
2000. 10. 07.
Jegyzõszám:
C-VT-103-12-Z-#1
Kezelõorvosa:
Dr. Alexander White
Kérvényezõ:
George Lockhart
Hivatalos megállapítás: A második emeleten lévő 22-es szobában hagyták magára a szülei. Lemondási szándékukat nem jelezték az irányunkba, viszont a gyermeket a mai naptól kezdve mesterséges lélegeztetőgépen tartjuk. Az állapota némileg kritikus, ugyanis kitérő értékeket mutat, ám, ha a későbbiekben stabilizálódik a helyzete, akkor áthelyezzük a legközelebbi nevelőintézetbe. Addig is huszonnégy órás megfigyelés alatt tartjuk, hogy teljes mértékben meggyőződjünk az egészségéről.
Szemtanúk leírása: Az édesapa enyhén ingerült állapotban várakozott kint, míg a felesége megszülte a gyermeket. Miután kijöttek a szülészetről és a szobába kerülve pihenhetett az édesanya; az apuka ordibált vele. A hangja betöltötte a külső folyosókat és több látogató is panaszkodott a hangzavarra. Egyesek szerint a vitát az okozta, hogy a nő megcsalta a férfit és a gyermek, ekként nem a sajátjuknak számított. Egy órával később a férfi kirángatta a nőt az ágyból és ezáltal az egész kórházból; ezzel elhagyták a helyszínt és sosem látták őket többé.
Későbbi fejlemények: Egy férfi kérvényt nyújtott be a gyermek elhelyezését illetően, az eddigiek alapján a kiléte ismeretlen.
Gyerekkori bántalmazás - Titkosított
Felvétel idõpontja:
2010. 12. 24.
Jegyzõszám:
C-VT-103-12-Z-#14
Kezelõorvosa:
Dr. Alexander White
Kérvényezõ:
Andrew Rylan
Hivatalos megállapítás: A tíz éves gyermek hátát nadrágszíj okozta sebek borítják. Nem ez az első súlyosabb külső sérülése, amivel behozták már a kórházba. Ennek ellenére mégsem teszek feljelentést, ugyanis megegyeztem a nevelőszülőkkel. A sebek igencsak mély vágásról tanúskodnak, ezért azon nyomban fertőtlenítettem, amire a kölyök egy hangosabb szisszenéssel felelt válasz gyanánt. Felírtam néhány erősebb gyógyszert a számára és némi kenőcsöt, miszerint csillapítsa a heg megmaradási esélyét, viszont ennek ellenére is erős a gyanúm afelől, miként egy örök életen át rajta marad a lenyomat.
Szemtanúk leírása: Nem vette észre senki, az aktát pedig gondosan titkosítom, így a feljebbvalók egyike sem nyúlhat hozzá.
Későbbi fejlemények: A nem megfelelő bánásmód nyomán - a sebek ugyan összeforrtak, de erős hegformában megmaradtak a fiatalember bőrén.
Gyilkossági eset - Titkosított
Felvétel idõpontja:
2020. 06. 12.
Jegyzõszám:
C-VT-103-12-Z-#25
Kezelõorvosa:
Dr. Alexander White
Kérvényezõ:
Dorian Rylan-Lockhart
Hivatalos megállapítás: A páciens néhány felületi karcoláson kívül nem szenvedett súlyosabb sérülést, viszont a vele együtt beérkező nő (név szerint: Tracy Crusader) meghalt. A boncolást követően megállapítottam, hogy a hölgy éppen várandós volt egy kisfiúval a szíve alatt. (A fiút nem lehetett már megmenti.) A nő reális életkora kevesebb, mint húsz. A férfi egy tapodtat sem mozdult mellőle, de a boncteremből kénytelen voltam kitiltani. A rendőrség eljárást indított az üggyel kapcsolatosan, viszont nem ítélték el gyilkosság vádjával Dorian Rylan-Lockhart-ot. Felmentésének indoklását bizonyítja az orvostudomány és az, miként a nő szervezetében megtalálható genetikailag a vírus, amit továbbá alátámaszt még a tarkón fellelhető harapásnyom is, amelyet nem mellesleg egy mutáns lény okozott, így ennek fejében remekül járt el a férfi, amiért külön gratuláltunk neki, ugyanis megakadályozta az esetleges veszélyt és elejét vette a vírus további terjedésének. Az ítélőképességét nem befolyásolták az érzelmek, kiváló katonai alapot biztosítok a számára - előléptethető Guardian-nak.
Szemtanúk leírása: Egy csapat mutáns támadt rá az emberekre, aminek a következménye megannyi haláleset. Dorian pedig helyesen járt el ennek az értelmében.
Későbbi fejlemények: Temetést rendeztünk az elesettekért az új kialakuló város alapjain.
Súlyos katonai sérülés - Titkosított
Felvétel idõpontja:
2033. 04. 29.
Jegyzõszám:
C-VT-103-12-Z-#40
Kezelõorvosa:
Dr. Alexander White
Kérvényezõ:
Dorian Rylan-Lockhart
Hivatalos megállapítás: Egy vállba fúródott golyót operáltunk ki az alanyból és a kezdetleges kritikus állapota ellenére, nos hamar jóra fordultak az esélyei. Kifejezetten szerencsés alkatnak tudhatjuk őt és kiváló csapatot alkottunk abban a társaimmal, hogy megmentsük az életét. A résztvevők adatait titkosítottam, viszont a gyorsan terjedő hírhez nincs hozzáférésem.
Szemtanúk leírása: Egyértelműen támadásnak minősítették az esetet, amelyben megakarták gyilkolni az egyik magas rangú Consul-t, egyelőre az elkövető(k) ismeretlen(ek). Tisztán kivehető volt a fegyver és a lövés iránya, sőt, ha nem ugrik be elé Dorian Rylan-Lockhart, akkor a Consul már halott volna. A tette önzetlenségről árulkodik a veszteségei ellenére is.
Későbbi fejlemények: Katonai elismerést és érdemrendet szerzett magának kitüntetés gyanánt, amiért hajlandó volt feláldozni az életét egy Consul-ért.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy van egy testvérem. Pláne nem azt, hogy egy bátyám, de... úgy tűnik, eljött az a naap, hogy szembesüljek ezzel a ténnyel. Vagyis Veled. Mikor majd behoznak a kórházba, hogy sürgős ellátásra van szükséged neked és a silahdnak... előbb a silahdhoz osztanak ki, de utána csatlakozok majd azokhoz, akik téged igyekeznek megmenteni. Esélyesen a műtéti beavatkozások után esik le majd a "Lockhart" vezetéknév és kérlek át magamhoz. Vagyis... szóval, megoldom. Mindent megoldok, amit akarok, ha kell, szabályok áthágásával. Dorian... amiket az aktádban olvasok és fogok a játéktéren, egyszerűen... nem is tudom, mit gondoljak. Első olvasásra talán el sem hiszem majd, de a nevek nem hazudnak, nem igaz? Az apám... vagyis az apánk sosem volt normális. Sosem bízott anyánkban, ezért történt veled az, ami. Csoda, hogy engem nem hagytak a kórházban, valami féltékenységi rohama kapcsán. Nem érdemeltél meg semmit abból, amit át kellett élned miatta, vagy a nevelőid miatt... ahogyan azt is borzalmas volt olvasni, hogy a családodat te... ...egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt történt. Mégis miért? Hogyan? Neked, aki annyi szörnyűséget átélt már, miért kellett még a saját családodat is elveszítened? Igen, helyes döntést hoztál, mégis fájdalmasat. Nem könnyű katonának, vagy épp guardiannak lenni. Sajnálom. De ne hidd, hogy szánlak, vagy egyéb. Viszont egy valamit majd megtanítok neked: egy testvér kiáll a másik mellett, bármi történjék is. Én mindig ott leszek... már ha elfogadsz, azok után, hogy képes leszek az aktáidat elolvasni és még egy tesztet is csináltatok, mielőtt magadhoz térsz. Tudod, biztos, ami biztos alapon... Talán a bizalmadat már azelőtt elárulom, minthogy megkapnám. Meg tudsz bocsátani nekem?
Kérlek, foglalózz és ha benne vagy... akkor bele is vághatunk, mit gondolsz, fivérem?
Kezdőlap 
Az idő telése ugyan megfakítja az emlékképet, de sohasem felejtjük el a sérelmeinket. Emlékszünk arra, miként dobtak el maguktól az igaziak, s rémlik, ahogy a nadrágszíj csattan a hátunkon. A nevelők nem mindig jók, avagy bájosak, de helyettesíthetik azt, ami nincs, vagyis aki... nincs. S bár sosem leszünk teljes család, de legalább felneveltek. Látom az arcukat, ahogy undorodva néznek rám. Hallom a hangjukat, ahogy azt mondják, miszerint az eredeti családom nélkülem boldog. S érzem, miként mutatják meg a gyűlöletük... egy-egy pofonnal, ütéssel, vagy rúgással. Ez az én igazi családképem, s hogy jó apa lennék-e? Már sosem tudom meg, hiszen megöltem őt... őket. S ekként ezzel végleg megpecsételtem a sorsomat.
Erősségek: Segíteni másokon, megölni az ellenséget, helytállni, mintsem katona.
Az orvos töprengve bámult maga elé, idegesen dobolva az ujjaival a falap felületén, miközben igyekezett mélyen elnyomni magában; a hirtelen felgyülemlett harag és egyaránt keserűség egyvelegét. Egy külső szemlélőnek mindez talán fel sem tűnne, hisz' a betegek elvesztése úgymond 'mindennapos' eset, viszont ez alkalommal; egy teljesen más dologról volt szó. S ahogy ezt realizálni vélte magában, némileg elfogta a rettegés. Eddig miért nem tudott róla? S vajon tényleg kíváncsi arra, ami eme feljegyzések között szerepelhet? Rá és a múltjára..? Múlt... alig fogta fel, miként bármiféle köze is lehet ehhez az idegenhez, aki... aki... Nyelnie kellett egy nagyobbat ahhoz, hogy bátorsága legyen megérinteni a mappát. Eleinte csak finoman végighúzta az ujját a neven, míg nem sokkal később kinyitotta az aktát és ekként megannyi irat köszönt vissza rá. Azt se tudta, miként hol is kezdhetné el, sőt.. azzal sem volt tisztában, miszerint mit művel, de az ösztöne és az, hogy ez a beteg.... Nem lehet véletlen a neve, az a bizonyos név... a családnevük, ami annyira ismerősen csengett a számára, amelyet voltaképpen ő is viselni vélt. Nem, egyszerűen nem hagyhatta annyiban, s mint, aki helyesen cselekszik; neki állt beleolvasni a beteg előtörténeti feljegyzéseibe.
