Emlékszel arra a bulira, amikor találkoztunk? Jó pár éve volt már, de én még mindig tisztán emlékszem mindenre. Talán nem kellett volna az a sok feles, amiket lehúztunk egymás után, de egyikünk sem bánta, s csak jobb kedvünk lett tőle. Még a mai napig nem bírom felfogni, hogy volt annyi bátorságom, hogy megcsókoljalak. Még aznap este az ágyadig férkőztem, de te eltaszítottál magadtól. Mindenkinek azt mondom, hogy a nénikém hatása az, hogy nem akarok senkivel sem összejönni, de igazából ez a te érdemed. Én semmit sem akartam csak téged, ám mégis kerültél.
Hónapok teltek el és újra találkoztunk. Te boldogan elújságoltad, hogy eljegyeztek és belül teljesen összetörtem. Azt hittem, hogy ez egy hazugság, de aztán megláttam a gyűrűt az ujjadon és nem akartam elhinni. Megcsókoltalak, de te eltoltád magadtól. Belül teljesen összetörtem, s azt hittem ez itt a vég. Azóta folyamatosan kerüllek, de pár hete a nyomomban vagy. Mégis mit akarsz? Még jobban összetörni a szívem?

// Az ami a karakterek között lesz csak megbeszélés tárgya. Gyere gyorsan, nagyon várlak, amit nem adtam meg minden alakítható!