Belépés ismeretlen vizekre | |
bújnak meg a sötétben | Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég Nincs A legtöbb felhasználó (113 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:42 am-kor volt itt. |
|
| Üzenet | Szerző |
---|
Tárgy: Balthazar Verkir Vas. Ápr. 12, 2020 2:55 pm | |
| Balthazar Verkir ”The perfection is just a mask!” | Becenév Balth, Azar, Az Születési hely, idô Los Angeles, 2008.06.15. Lakhely Kristályváros Beállítottság Heteroszexuális Családi állapot Egyedülálló Foglalkozás - |
Család Árva kölyöknek nincs családja, csak a vele együtt élők. Csak egy szám voltam a rendszerben, nem több. Nevelők neveltek, már ha azt annak lehet nevezni, mentségükre szóljon, hogy legalább megpróbálták. A barátaim voltak a családom, bennük bíztam, rájuk számíthattam mindenben, de ők már nincsenek többé. Egymagam vagyok, pedig nagyon igyekeztem, vigyázni akartam rájuk, megóvni őket, emiatt léptem be a katonasághoz. Azt hittem, így távol tudom tartani őket a veszélytől… nem így történt. Halottak mindketten, ahogy a vérszerinti családomról sem tudok semmit. Élnek vagy már rég meghaltak? Fogalmam sincs, viszont most már új családom van. A katonaság! Megtanultam, amit meg kellett, küzdök nap-nap után, és hogy mi lesz? Nem tudom, de állok elébe! Tulajdonságok Erősségek: Közelharc, kardforgatás és tőrök. Emellett - ha már a katonaság berkeiben kötöttem ki -, muszáj volt megtanulnom az alapokat és vele együtt minden mást is, így lett, hogy kiképeztek arra, hogy túléljek a vadonban és a városban, fiatal korom ellenére igazán szívósnak mondanám magam. Túléltem már sok mindent, nem ezek az apróságok fognak megállítani, mint holmi vírus! Gyengeségek: A nők! Imádom őket hajkurászni és szórakozni velük, mégha pofára is ejtenek sokszor. Amúgy ha ténylegesen, akkor talán az orvosi dolgok: minden, ami gyógyítással kapcsolatos. A fene se figyelt oda a kiképzés ezen részére, hát nem nővérnek készültem én, kérem szépen! Úgyhogy ha bármi gebasz üt be, reménykedj, hogy nem én leszek az, akinek el kell látnia. Jobb a békesség. Egyébként forrófejű vagyok, mióta a családom meghalt, kegyetlennek is nevezhetnének, talán még igaz is lenne. Elsődleges fegyvered: Kard, katonai kés és pisztoly. The world of the Enigma disease Idegesen léptem be a terembe, hát mégis eljött ez a nap. Katona leszek, basszus, katona leszek! Eric és Zoey az épület előtt vártak rám, nem tudtam, meddig tart a jelentkezés és az egyéb papírmunka, de már menni akartam, hogy elbüszkélkedhessek nekik, felvettek! Egy álmom vált valóra, sokszor ugyan felmerült bennem, hogy jól döntöttem-e, éjszakákon át tanakodtam, de végül mégis csak emellett határoztam. Katona leszek, hogy vigyázzak a barátaimra! Nekem ez mindennél fontosabb, ők jelentik a családomat, ők nekem a minden! Hónapokkal később fáradtan estem haza, újabb küldetés, újabb mocskos nap, ruhámból füst szaga áramlott ki, ahogy kezeim is koszosak voltak és véresek, szükségem van arra a forró zuhanyra. Mit fog szólni Zoey, ha így állítok be? Biztos le fog kapni a tíz körmömről, olyan volt ő nekünk Eric-kel, mint az idősebb nővér, aki a kisöccseit terelgeti a világban. Imádtuk és felnéztünk rá, büszkék voltunk arra, mikor elmondta, hogy tovább szeretne jutni, sokkal feljebb, hogy segítse a mostani politikai helyzetet, akár úgy, hogy bejut a felsővezetéshez, de ez nagyon sok munkába került neki, ahogy a tanulás is kimerítette; mégis volt mindig hozzánk egy-két bátorító szava vagy ölelése. Eric pedig, áh, fogalmam sincs, hol tanult meg az a pokolfajzat főzni, de valami isteni kajákat tudott rittyenteni a semmiből, hogy tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Néha felmerült bennem rosszabb éjszakákon, hogy talán el kéne költöznöm, felnőttek vagyunk, élnünk kéne a saját életünket, de ragaszkodtam hozzájuk, nem akartam magukra hagyni őket, ők bátorítottak, mégha nem is nézték jó szemmel, hogy csatlakoztam a sereghez. Megannyi kérdés kavargott bennem, amit fel akartam tenni nekik, de először is alig vártam, hogy lezuhanyozzam és megöleljem őket, Zoeynak adjak egy cuppanós puszit, amitől mindig csengeni szokott a füle, Ericet meg agyon szorítsam az ölelésemmel. Szedtem a lábaimat, meggyorsítottam lépteimet, már haza akartam érni, nem tudom, mikor fogant meg bennem ez a szó, ez az érzés, de ők voltak nekem az otthon és én szerettem hazatérni hozzájuk. Arcomon hatalmas mosollyal, boldogan szaladtam a lakásunkhoz, de valami nem volt rendben. Miért volt résnyire nyitva az ajtó, Eric paranoiás volt, soha nem szokta nyitva hagyni és ezt Zoeynak sem engedte! Szívem gyorsabb ütemre kapcsolt, ugye nem lett semmi bajuk? Kérlek, add istenem, hogy nem lett semmi bajuk! Könyörögtem mindenhez, amit ismertem, csak őket ne, kérlek, csak őket ne! Lassan nyitottam az ajtót, reszketve álltam ott a küszöbön az elém táruló látvány miatt, hogy hatalmas levegőt vettem, úgy ordítottam fel fájdalmamban. Nem lehet, ők nem lehetnek, miért őket, miért őket?! * Hónapok teltek el, mióta elvesztettem őket. Nem a vírus, és nem is ellenállók végeztek velük, egyszerűen csak kivégezték őket; egy rivális banda, akikkel Eric seftelt, hogy megkaphassunk mindent. Régen mindig vicceltem vele, hogy majd nem a vírusba fog belehalni, hanem a nagy szájába és Canosszát járnak a fején. Most igazam lett és bár ne lett volna. Összeszorított ajkakkal léptem az eligazítóba, újabb küldetés vette kezdetét, én meg új társat kaptam magam mellé. Nem bírtam sokáig egy személy mellett, vagy inkább fogalmazzunk úgy, ők nem bírtak velem. Forrófejű lettem, lobbanékony és mégis hidegvérű, aki ha parancsba kapja, hogy öljön, hát megteszi. Nekem nincs múltam és nincs jövőm, nekem csak a jelen van! – Verkir! – hangzott el a nevem a vezető szájából, elé járultam, tisztelegve. – Új társat kap, legyen vele kíméletes! Ha meghallom, hogy kezet emelt rá vagy bármilyen módon sérülést szenved, én fogom megfenyíteni, nyilvánosan. Érthető voltam, Verkir?!– Igen, uram! – csaptam össze a sarkaimat, de még mindig összeszorított fogakkal álltam előtte. Nem akartam új társat, nem akartam magam mellé senkit, mégis mindig jött valaki. Our story was written by blood |
|
| Katona
Múltam darabkái : Itt rám lelsz : Kristályváros
Play by : Evan Swift
Reagok száma : 13
| Tárgy: Re: Balthazar Verkir Hétf. Ápr. 13, 2020 10:50 am | |
| Welcome to the world of the Enigma-disease Gratulálunk, elfogadva! Üdv köztünk Balthazar, igen, igen jól látod azt a fenti sort! Bár, ha meghallom, hogy folyton nőket hajkurászol, még a végén visszavonom! A viccet félretéve, tényleg nagyon örülünk, hogy megérkeztél közénk te is, pláne Yada . Szívszorító volt az előtörténetedet olvasni, hiszen a mai világban talán ez a fajta halál az, ami a legrosszabb. Hiszen arra mindannyian fel vagyunk készülve valamennyire, hogy a vírus fog elvinni bennünket, vagy hogy mutánsok végeznek velünk, a te barátaidnak azonban más utat jelölt ki a sors. Egy rivális banda vette életüket, nem a természetfeletti, amit egyikünk sem tud megállítani, hanem pár, egyszerű ember. Igen, azt hiszem ez a legrosszabb, ami valaha történhet az emberrel. Ez már egészen olyan, mint egy tragikomédia, nemde? Az élet meg csak megy tovább, a saját kiszámíthatatlan sodrásában, nem tudva, hogy mit hoz még a sors. Remélem, hogy azért neked is sikerül feldolgoznod a történteket, egy új családra lelned, hiszen mindenki megérdemli a happy endet. De nem tartalak fel tovább, így is jócskán megvárattalak már, menj, vedd hódításba Kristályvárost, és annak lakóit. De vigyázz, nehogy a te veszted meg a nők legyenek. |
| Silah
Having courage does not mean that we are unafraid. Múltam darabkái : Itt rám lelsz : Kristályváros
Kapcsolatban : Play by : Adelaide Kane
Having courage and showing courage means we face our fears.
We are able to say, I have fallen, but I will get up. Reagok száma : 41
| |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |