to a beautiful ginger

And I can't change into a person I don't wanna be, so

Szerettem az ilyen estéket. A zene kellemes dörömbölt a falakon belül, a fények érdekes árnyékokat vontak a táncolókra. A pult mögött egyedül én voltam, és égett a kezem alatt a munka. Egy sör a nyolcas asztalra, egy adag tequila a hölgyeknek és nem utolsó sorban a híres neves bloody marym annak a csinos szőke lányzónak a sarokban.
Egy szokásos mosoly kíséretében küldtem ki. Julie úgy szaladgált ide oda a placcon mint egy apró szőke tornádó.
A Bittersweet lassan a város legnagyobb bárjává nőtte ki magát. Egyre több vendég, egyre nagyobb bevétel egyre több titok ami szépen elraktározódott bennem.
Egyre több lehetőség, egyre több tudás. Egyre finomabb dolgok szaladtak át a kezem alatt.
Az informátoraim mint vendégek jártak ki be a bárból, néha egy egy vaskos borítékot nyújtva át nekem amit egy még vaskosabb követett. Viszonzásul a fáradozásokért.
Az áruk egyből a raktárba mentek, legyen szó alkoholról, más tudatmódosító szerekről vagy épp olyan illegális holmikról amik alig pár percig pihentek itt majd mentek is tovább, valaki máshoz.
Élveztem ezt az életet. A folyamatos pörgést. A zenét. A lányokat, vagy fiúkat akik éppen aznap este az ágyamban üdvözölhettem.
Ez az élet volt a nekem való. Én nem tudtam volna katona lenni, nem tudtam volna életeket menteni, vagy házakat felépíteni. Nem... Én a szórakoztatósról gondoskodtam.
Kenyér és cirkusz mint mondták régen... A kenyérre ott volt Jorge és a kilenc kis jobbkeze hogy irányítsák a várost. A cirkusz már az én felelősségem volt.
És azanyját... én aztán gondoskodtam cirkuszról.
Az este hangulata csak nőni látszott mikor újra kinyílt a bár ajtaja. Egy vörös szépség lépett be rajta. Az a fajta amin az ember szereti sokáig rajta hagyni a szemét, vagy a kezét... Legalábbis a szerencsésebbek.
Nem én voltam az egyetlen férfi aki utánafordult és alaposan megnézte mikor belépett.
Lassú mozdulatokkal törölgettem egy poharat ahogy a pult balfelére sétált, közvetlenül a sörcsapokhoz.
Ő is végigmér ahogy hozzám szól én pedig félmosollyal nyúlok hátra és teszek le elé egy hamutálat.
Poharat ragadok, jeget, szívószálat.
Gyakorlott mozdulatokkal kapom el a vodkásüveg nyakát, és nem sajnálom az anyagot a pohárból amit aztán felöntök narancslével. Úgy látom nehéz napja volt, igazán ráfér.
Elé teszem a poharat majd a sörcsaphoz lépek pont elé és egy tökéletes habmennyiségű sört is lerakok elé. Közben a szemébe nézek és ha sikerül elkapnom a tekintetét elmosolyodom.
- Adhatok még valamit, szépségem? - érdeklőtem félmosollyal a pult oldalára támaszkodva a kezemmel - Még nem láttalak a pult azon oldalán, legnagyobb sajnálatomra... Pedig egy ilyen arcot megjegyeznék... Sebastian Carter, örvendek a szerencsének - nyújtottam kezet neki.

421┃Oh Oooh┃┃✗

To; Sebastian

a hazug embert hamarabb utolérik, mint hogy most ugrik a majom a szatyorba

Az este rátelepedett a városra. Körülbelül ez az egyetlen helyzet mikor magára hagyhatom kis védencemet a szobámban, mert elnyomja az álom, és még ha ki is lépne az ajtómon a nővérem nem veszi észre, mert ha rajta múlna, álmában egy világháború is kitörhetne közvetlenül a kertünkben. Nem kel fel míg nem csörög reggel az órája. Vörös hajamat lazán kiengedtem, és magamra húztam a jobbik farmeremet, meg a bőr kabátomat. Kell egy kis nyugi, egy kis kikapcsolódás, és mi is lehetne jobb erre, mint a közeli kocsma. Megiszok pár sört, beszélek egy-két ismeretlennel és felszabadultabbnak érzem magamat. Főleg, hogyha kegyesen elmesélik nekem a problémáikat, hogy láthassam, nem én vagyok az egyedüli ebben a világban, aki nem éli a megálmodott álom életet.
Nils, - mert időközben megtudtam, hogy így hívják - nem könnyíti meg túlságosan a dolgomat. A sebei szépen gyógyulnak, de még mindig nem tudom, hogy mit is kezdhetnék a szemével. Nem fogom visszaengedni a vadonba, mint egy kölyök gepárdot. Nem tehetem meg vele, hogy ismét baja essen, vagy neadjisten meghaljon. Nem biztos, hogy legközelebb is én fogok rátalálni.
Benyitok a kocsmába, és komótosan rágyújtok egy cigire. A sűrű füst beteríti előttem a szabad levegőt. Egész sokan vannak most, bár ez nem meglepő. Sebastian, akié a hely, elég szépen kikupálta. Hamar híre ment, és az emberek szeretnek idejárni az alkohol és a hangulat miatt. Leülök a pulthoz, és a magam mellett álló bár székre ejtem a táskámat. Hátradobom eperszőke tincsemet, ami épp készült belehullani a látó terembe, és ismét beleszívok a cigibe. Tekintetemmel hamu tálat keresek, de nem sikerül elsőre megtalálni.
- Kérnék egy sört, egy vodkanarancsot, és egy hamust, hogyha lehet - szólalok meg fennhangon, és végigmérem Sebastiant. Nem sűrűn találkoztam vele eddig, főleg nem ilyen közelről, tekintve, hogy most először járok itt. Eredendően elítéltem eddig az ivókat, de most olyan kényelmesen érzem magam itt, hogy talán meg kéne változtatnom a gondolkodás módom. Két ujjam között szorongatom az elégett csikkemet, és várom, hogy kapjak valamit, amibe elnyomhatom, mert igazán szeretnék már rágyújtani a következő szálra.

331┃heathens (metal cover)┃remélem tetszik, bár kicsit rövid lett     ┃✗