Memories
from the past
Everything we know
Welcome to the
World of the
Enigma-disease
2035. 21 év telt el azóta, hogy egy ismeretlen vírus ütötte fel fejét, mely aztán futótűzként terjedt el az egész világon. Az egykoron tündöklő modern társadalmat a földdel tette egyenlővé. Megannyi élőlény vállt szörnnyé, így letaszítva az emberiséget a táplálkozási lánc csúcsáról. A városok elpusztultak, s ismét törvénybe lépett az Ölj, vagy megölnek elv. A kezdeti katasztrófa és pánik után azonban az emberek megtalálták a módját, hogy szembeszálljanak a szörnyetegekkel. A KRC-nek elnevezett kristályból fegyvereket gyártottak, és a vörös szemű gyermekeket bevetve megkezdődött az ellenállás. 2021-re pedig létrejött az első biztonságos város, a Kristályvárosnak elnevezett hely, melyet a KRC-ból épített fallal vettek körül. Az életben maradt emberek nagy része idemenekült, s azóta is viszonylagos békében és biztonságban élnek, miközben mindent megtesznek, hogy visszahódítsák maguknak a földet. A fal azonban nemcsak védelmet nyújtott, hanem teljesen el is szeparálta lakosait a külvilágtól, így még csak nem is sejthetik, hogy a legnagyobb veszély, ami rájuk leselkedik, azt nem az orruk előtt kell majd keresniük...
Belépés
Find a way
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Messages
From the world


A Z O L D A L B E Z Á R T
Last activities
in the world
Avada Kedavra - Harry Potter frpg
írta: Vendég
Szer. Jún. 27, 2018 7:29 pm

I.N.F.E.C.T.E.D
írta: Vendég
Szomb. Jún. 02, 2018 12:27 am

Hírek
írta: Consulatus
Csüt. Május 17, 2018 6:25 pm

EOF - Empire of Fantasy
írta: Vendég
Szer. Május 16, 2018 10:34 am

Nora Haytham
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:07 pm

Konyha és Nappali
írta: Sebastian Carter
Pént. Május 11, 2018 3:00 pm

Benzinkút
írta: James H. Creek
Hétf. Május 07, 2018 5:29 pm

Laborok
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 5:55 pm

Kórtermek
írta: William J. Holland
Szomb. Ápr. 28, 2018 4:25 pm

Seek the light
Find a way
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Pént. Márc. 09, 2018 8:42 pm-kor volt itt.


Share | 
 

 Pult jobbszél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Kedd Ápr. 17, 2018 12:07 pm


I'm back, Darlin'

590✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





Álnok félmosollyal adózom a felém vetülő pillantás láttára. Nincs is jobb érzés - főként egy nőnek - ha érdeklődést mutatnak irányába. Főként, ha ezt az a személy teszi meg, akinek a figyelmére a legjobban vágynak egy adott pillanatban. Bevallom őszintén nem szívesen ücsörögnék itt órákon keresztül, várva, hogy egyszer talán hozzám méltóztatik szólni a helység királya. Habár elgondolkoztam, hogy lakásának ajtajának zárját könnyedén feltörve ott várjam meg a hajnal hasadtával, avagy Norát ráveszem, hogy valamiért küldje fel.
Lényegtelen, ami számít, az a mohó pillantás, melyet rám vet. Persze, az információ, mely számára többet jelent mindennél a világon… majdnem mindennél. Vajon meddig menne el, hogy megszerezze azt, tudván, hogy csak tőlem remélheti azt? Akaratlanul is előrébb valónak tartom a vele való játékomat, mint a tényt, amiért valójában jöttem.
Az édes bosszú, no meg, hogy visszahelyezkedjem világunk kerékvágásába. Fenn kell tartani a látszatot, hogy tisztes állampolgár vagyok, ki tisztességes munkával keresi a pénzt. Ez évben mi is vagyok? Mindig elfelejtem a kamumunkámat.
A pultnál helyet foglalva csippentem a cigarettámat pirosra mázolt ajkaim közé, gyújtót nem keresgélek már. Táncpartnerem kínálja ezt fel nekem.
Galád félmosolyom most sem marad el. A szálat mutató- és középső ujjam közé csippentve, fújom Sebastian arcába az első slukk füstjét. Hetek óta nem szívtam a kártékony dohányból - orvosi utasításból. Igaz eleinte még nem is zavart, azonban Zed úgy gondolta, hogy nem szerez nekem. S mily indokból? Túl „gyanús” lenne. Persze ebben az új világban nem sokan élhetnek eme szokásnak. Szinte luxusnak számít. Szemembe huncut fényt csillantanak meg a vörössé meszelt lámpák.
- Ha gyakoriasítanám, akkor túlságosan hozzászoknál a látványhoz. Az érdeklődést örökké fenn kell tartani - térek ki a valódi válaszadás elől. Oh, drágám, pontosan tudom, hogy mire vagy kíváncsi, de tényleg azt hiszed, hogy ilyen egyszerűen megkapod tőlem a választ?
Ahhoz a tangónkat még csak most kezdtük el.
Kiegyenesedve dőlök előre, alkarjaim a hűvös padlóra simulnak. Nem most fogok azzal foglalkozni, hogy a hamu épp hova esik. Valaki úgy is feltakarítja majd - legfeljebb én leszek az a valaki.
Testem nem árulkodik az elmúlt hónapok viszontagságaitól. Enni ettem rendesen, nem többet, mint általában. Testemet edzettem, ahogy tudtam. Tény, hogy lábra nem tudtam állni, de felsőtestemet nem hagytam cserbe.
Sőt mi több, ma még mielőtt eljöttem volna órákon keresztül gyakoroltam miként tudok a legtermészetesebben közlekedni magassarkú cipőmben. Persze ez nem volt könnyű. Megsínyli a bokám, érzem a fájdalom lüktetését, de már nem foglalkozom vele. Ha kizárom elmémből, akkor nincs is ott. Innen pedig úgy érzem, hogy egy darabig nem fogok felállni.
No meg, előbb utóbb úgyis megtudja, mi történt velem, hiszen épp ezért jöttem ide.
- Természetesen - vetek rá csábos mosolyt, miközben kezébe tartott pohárra vetül pillantásom. Dupla whisky, csipetnyi mézzel és egy fél karika limemal. Néhány hóbort nekem is jár. Barna lélektükreimet lassan emelem fel arcára, fejemet enyhén félrehajtom, ahogy újabb slukkot szívok le mélyen cigarettámból.
- Mintha egy kicsit megváltozott volna a bár - lendülök el a pulttól, és ültömbe fordulok meg, hogy immár könyökeimmel támaszkodjak azon. Az elém táruló látványon legeltetem a szemem, lábaimat továbbra is keresztbe fonva. - Olyan… buja lett. Ennél jobban nem is adhatnád a világ tudtára, hogy ki is vagy te - mosolygok előre, fogalmam sincs arról, hogy lát-e, vagy mit csinál. - Mellesleg hol hagytad Norát? Percek óta nem láttam - hisz ha valaki, akkor ő mindig itt sündörög. Kedvelem a nőt, egy igazi szentnek tartom. Ő az egyetlen, ki hosszabb ideig képes elviselni Sebastiant mindenféle agybaj nélkül. Én két nap után kivájnám a szemeit. Még szerencse, hogy a munka bár sűrűn összehoz minket, mégsem tart egy találkánk se oly sokáig…



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Kedd Ápr. 17, 2018 9:46 am


I know the moment I looked into your eyes
I'd have to swallow all your lies



Don't tease me, baby
You drive me crazy

Még mindig gyakran eszembe jut a régi világ. Igaz én valószínűleg nem úgy gondolok rá mint mások. Mások a békére gondolnak, a természet szépségeire. HOgy milyen volt az élet mikor még lehetett a szabad ég alatt sétálgatni és nem kellett attól tartani hogy egy arrajáró mutáns széttép és a beleiddel díszíti fel a látképet.
Nos nem... nekem ez egy túl unalmas képzelgés.
Nekem az igazi hatalom hiányzik. Hogy a tudással és a kapcsolatokkal bármit megszerezhessek. Hogy egy jól menő bár tulajaként ne csak egy halovány lenyomata legyek egy maffiafőnöknek hanem tényleg minden az én kezem alatt fusson át. Hogy igazán irányíthassak.
Most is a kezemben van minden. Minden ami számít ebben a városnak csúfolt porfészekben. De az emberi gyarlóság alapja a mindig többet akarás. És ezzel én is így vagyok... De mit is mondhatnék...
Ez a lételemem.
Az hogy mindenkiről tudok mindent, ami fontos. Hiszen az információ hatalom és a kis madárkáim... mindent tudnak amit tudniuk kell. Akik este tevékenykednek... akár csak én magam.
Az este mint sötét lepel hullott újra a városra, és ahogy odakint sötétedett az ég, úgy sötétedett idebent a társaság is. Persze nem volt min aggódnom. Mind az én embereim voltak. A kezem alatt pörögtek az italok, a felszolgálók kisangyalként hordták az asztalok között a tálcákat. Tökéletes estének indult. Mintha csak megéreztem volna magamon azt a vadító csokoládészín szempárt.
Egy pillanatra néztem csak fel, és akkor meg is pillantottam.
Kaitlyn Ayers... az elveszett madárkám.
Vannak kedvenc madárkáim persze... Akik a legtöbb csillogó dolgot hozzák a fészekbe. MInt Kaitlyn...
Kait...
Ohh az a nő.
Megbolondít mióta csak ismerem.
Most meg pláne hogy fogalmam sem volt merre jár. Hónapok óta hírét sem hallottam és az embereim hiába keresték... Mintha a föld nyelte volna el.
Nem gondoltam hogy halott. Egyrészt ismertem annyira hogy tudjam, mindent túlél... Másrészt ha valaki halott... azt könnyű kideríteni. Néha már már túl könnyű.
Kait nem volt halott... Csak eltűnt...
Amiért majd még számolok vele...remélem valami fontos csicseregnivalót szerzett nekem.
Le sem vettem a szemem a nő alakjáról ahogy lassan közelebb sétált a pulthoz. A helye természetesen üres volt mint mindig. Az a szék csak neki volt fenttartva.
Fedetlen vállain és haján megcsillant a vörös fény. Mintha a zene ritmusára siklott volna egyre közelebb hozzám. Intett nekem az ujjaival én pedig hasonlóan lassú léptekkel sétáltam közel a pult azon részéhez ahol ülni szokott.
Vadító volt, ahogy mindig... Ezalatt a pár hónap alatt el is felejtettem már...
Leült és a táskájában kezdett kotorászni. Ismertem ezt a játékot, mint egy jól begyakorolt tánc úgy mozogtunk együtt.
Ahogy az ajkai közé fogta a cigarettát én már pattintottam is fel az öngyújtót hogy meggyújtsam neki. A másik kezem egy hamutartóért nyúlt és közénk rakta.
Egy szó sem kellett. Ismerős tánc volt.
A szemeim végigfürkészték az arcát, és a testét. Nyomok után kutattam, hogy megtudjam merre járt, de a külseje ahogy a szája is... egyenlőre hallgatott.
Én is cigarettát vettem az ajkaim közé és rágyújtottam.
Vártam hogy rám nézzen, vagy hogy mondjon valamit. Le sem vettem róla a szememet csak próbáltam olvasni benne, de mint oly sokszor már, teljesen bezárkózott. Belőle sosem tudtam kiszedni semmit. Ahogy más sem.
Ezért volt a kedvencem.
- Mióta nem láttalak el is felejtettem mennyire gyönyörű vagy... nem kéne ilyen hosszú szüneteket tartanod a látogatásaid között - jegyeztem meg egy slukk után, egy félmosoly kíséretében. Olvashatott a szavaim között. Tudni akartam hol volt. Tudni akartam mit fog nekem csicseregni.
Felegyenesedtem a pulról és egy poharat vettem a kezembe.
- A szokásosat? - vontam fel a szemöldököm. Tudtam mit szeret. Tudtam róla mindent... azon kívül hogy merre járt az elmúlt pár hónapban és ez....
JObban zavart mint azt el tudtam volna képzelni



✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗          ✗

650┃High Class  ┃



You know, I can take you straight
to heaven if you let me



You know I, I can make your body
levitate if you let me

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   Vas. Ápr. 15, 2018 8:10 pm


I'm back, Darlin'

953 ✩ Blazing ✩ note: xx



My silence isn't weakness but the beginning of my revenge





Benned a tűz, benned ébred.
Éjszaka fiatalon beindul az élet, a világ azt hitte, hogy ez az új világban nem lehetséges majd. Hogy a végítélet szélén az emberek kétszer meggondolják, hogy a szórakozás melyik válfaját választják. Valójában elgondolkodtató az emberi gyarlóság mélységei. Ahelyett, hogy a szeretteikkel foglalkoznának, hogy együtt lennének, ahelyett a besötétedett városban vádasznak az éjszakai prédájukra. Azt hiszik - főként a férfiak - hogy az éj leple alatt azok lehetnek, akik csak lenni akarnak. Senki sem kéri őket számon ezért őket.
Holott ha tudnák.
A simára aszfaltozott utat két markáns épület határolja körbe. Az egyik oldalán állva, cipőm sarkát ütemesen ütögetem a patkának. Vékonyszálú cigarettámba mélyen szívok bele, ahogy a túloldalon lévő helyet szemlélem. Ne értsen senki félre nem azért tétovázok, mert félnék betérni. Egyszerűen csak húzom az időt idekint, élvezem a friss levegőt, a tavasz bódító illatát. A hűvös levegő simogatja fedetlen karomat, vállamat. Élvezem, hogy végre gipsz nélkül állhatok mindkét lábamon.
Az utóbbi hetek maga volt a rémség. Ennyit arról, hogy az embereknek mennyire jól esik egy-egy randevú, nem igaz? Hogy csak meg kell próbálni, újra kell kezdeni, nincs abban semmi rossz. Na igen, egykor lehet így volt. Volt idő, amikor az ember úgy lépett túl igazán egy pocséknak nem mondható, de gajra ment kapcsolaton, ha új fickóba veti bele magát hosszabb távon. Volt idő, amikor ez működött. De nem abban a világban, ahol az egymás iránti gyűlölet a tetőfokára hágott. Amikor az ember, embernek gyűlölője és mindenkit, kiben más erőt lakoznak, lenéznek. Akiket bántatnak, megvetnek, terrorizálnak. A gondolatra újra és újra ökölbe szorul a kezem.
Szerencsétlen estén futottam bele a két félvér gyűlölő kopasz egyénbe. Hetek óta álmodok velük, pontosan tudom miként néznek ki. Eltettek láb alól. Legalább is pár hétre. Egyetlen személyben bízhattam eme világon, ki hazavitt akkor a kórházból. Ki heteken keresztül gondoskodott rólam, mi abból állt, hogy heti egyszer ételt hozott, amit muszáj voltam beosztani. Arról már nem beszélek, hogy sokszor még ezeket sem ettem meg, de ez lényegtelen.
A lényeg - azon túl, hogy az ilyen vizitjeinél folyamatosan belémpumpált minden megmaradt kaját, minek hatására úgy éreztem magam, mint megy jól megtömött pulyka - hogy eltűntem a világ szeme elől. Két és fél hónapra. Senki sem tud rólam semmit. Egy végzetes éjszaka miatt, amikor is azt tanácsolták lépjek túl Jasonon, pont úgy, hogy másokkal hetyegek. És akkor most nem fogom hibáztatni azt a személyt, ki összehozta ezt a randevút. Kíváncsi lennék, hogy Sebastian vajon tudja, hogy az utolsó egyén, akivel láttak, az pont Nora egyik kedvelt személye?
Nem hinném. Hírzárlatot rendeltem el mindenkitől, ki csak látott az utóbbi hónapokban. Senki sem tudhatott rólam semmit.
S ez a lényeg az egészben. Eltűntem a föld felszínéről, olyannyira, hogy vannak, kik halottnak hisznek. Ez pedig mindig csak az én előnyömre válik.
Hüvelyk és mutatóujjammal pöckölöm el bagóm maradékát. A vékony szál az utcára pattan, az égő csikk felszikrázik egy pillanatra, hogy aztán cipőm talpa alatt hunyjon ki tiszavirág élte.
Nyugodt léptekkel közeledem a pub felé. Az előtte felsorakozó férfiakkal nem foglalkozom, sem füttyögéseikkel, sem pedig kreatív megszólalásaikkal. Csábos mosolyt küldök feléjük, alig telik bele fél perc és máris az én kegyeimet keresik. Ez így van rendjén, ennek így kell lennie, ezzel itt mindenki tisztában van. Kivéve ezek. Ők újak a környéken. Egymást taposva versenyeznek, hogy ki nyissa ki nekem az ajtót. Én pedig nem siettetem őket. Nyugodtan állok, várom a végkifejletett. Minél tovább húzom az időt, annál jobban tudom, hogy Sebastian agya már elszállt.
Hiszen mániája, hogy mindenkiről tudjon mindent. Minden apró információt megjegyez és a galád megtart magának. Mindenkiről mindig tudja, hogy merre jár, mit csinált, mit készül tenni. A régi világban a maffia igazi vezére lehetett volna. Itt csak halvány mása ennek, kedvenc madárkájáról azonban nem tud semmit.
Vajon eltemetett engem? Oh, nem, ő ennél többre tart engem. Hogy ez nagyképűség lenne? Egyszerűen csak tisztában vagyok saját képességeimmel, és vele is. Nem állítom, hogy sokra tartana engem, de arra igen, hogy nem tudnak eltenni olyan könnyen a lábam alól. Szúrja az oldalát, hogy merre vagyok, hogy mi lett velem. Még ha meg is látogatott, nem nyitottam neki ajtót. Ha magától tette meg, nem talált engem ott. Mintha sosem léteztem volna.
Vajon mennyire van emiatt kétségbeesve? Mennyire kergette ez az őrületbe? Hogy van valaki, akiről semmit sem tud? Akit képtelen elérni? Pontosan ismerem az eszközeit, épp ezért tudom, hogy miként lehet ezt kijátszani.
Ahogy ő is pontosan ismer engem. Veszélyes játék ez a részemről, de mi értelme lenne az életnek, ha az nyugodtan töltenénk?
A Bittersweet ajtaja végül feltárul előttem, egy kopasz csávó nyit nekem ajtót, karján horogkereszttetoválás díszeleg. Mindenki mindig abban hisz, amiben akar. Mégis a kinézete szöget üt a fejemben. Ő lesz az én emberem, ha kedvenc vezírem nem lesz hajlandó segíteni.
Ugyanis felesküdtem, hogy akik elérték, hogy hónapokra eltűnjek, azok megérdemeljék, hogy újra találkozzam velük. Természetesen fittebb formában, az én kezembe is pár olyan fegyver, melyet kitűnően tudok forgatni. Megismertetem velük, hogy kivel is húztak pontosan újat.
Oly régen jártam már itt, hogy hirtelen megcsap a benti füst és meleg. Az alkohol és az izzadtság érdekes egyvelege, mely rögtön az orromba hatol. A vörös fény - ez mikor lett idebent divat? Rengeget minden történt az elmúlt hetekben, hónapokban. S mégis honnan szerezhetnék erről pontosabb tudomást, ha nem a kedves tulajtól? Persze a saját történetemért cserébe.
Pár lépés után a sötétséből kerülök ki a fényből, ezt az időt, pedig arra használom, hogy megkeressem a megtermett Sebastiant. Amint megpillantok, várok annyi időt, amíg felfigyel jelenlétemre. Ekkor azonban csábos mosolyt küldök felé, ujjaimmal pedig csalogató mozdulatot teszek felé, miközben a pult felé igyekszem.
Kényelmesen mászok fel a törzshelyemnek nevezett bárszékre. Elegánsan könyöklök a mocskos pultra, lábaimat szűziesen fonom keresztbe. Táskámba matatva nem veszem még elő a fantomarcaimat, inkább egy újabb szál cigaretta után kutatok.
Aztán csak várok.



Don't mistake my kindness for weakness. I am kind to everyone

but when someone is unkind to me, weak is not what you are going to remember about me.




Kincsvadász
avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Pult jobbszél   Pént. Márc. 30, 2018 10:10 am


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Pult jobbszél   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Pult jobbszél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Látóhatár :: Kristályváros :: D - Piackörzet :: Bittersweet pub-
^
ˇ