Nem válaszoltam azonnal. Tudtam, hogy tudja magától is a választ; ennek ellenére, kis töprengés után megszólaltam.
- Csak akkor, ha ő is belátja, hogy számíthat rám – Feleslegesen ugyanis nem akartam bajba keverni vagy felhívni rá a figyelmét Vincentnek, miszerint szervezkedünk ellene. Amúgy sem tudtam, hogyan kellene hozzáfogni ehhez az egészhez. Másrészt tényleg nem az én ügyem volt, de így, hogy Caia elmondta… nem hunyhattam szemet felette.
Felnevettem röviden, majd bűnbánóan néztem el Wyatt felé, miközben tovább hallgattam.
- Igaz, amúgy sem tudnék nyugton maradni – Nem az én stílusom volt az egész nap otthon heverészés, de kíváncsi voltam, Wyatt mit szól hozzá. Elmerengtem, miközben őt figyeltem, majd tovább szedegettem a hulladékokat. Felfigyeltem valami nyálkás, undorító dologra is, de a kérdés kissé kizökkentett. Felvontam a szemöldökömet, de nem néztem el a fiú felé.
- Látásból ismerem. Érdekes nő… miért? – Nem tudtam, miért hozta fel hirtelen annak a nőnek a nevét. Nem volt valami szimpatikus, vagyis, valamiért mindig azt éreztem, nem kedvel. Bár ez nem volt meglepő, de pont emiatt kissé zavart, hogy Wyatt felhozta őt. Talán jóban vannak? Reméltem, hogy nem.
Ahogy közelebb értem ahhoz a nyálkás valamihez, realizáltam magamban, hogy egy halott tetemre akadtam. Szinte elkapott a hányinger is, ahogy a szag teljesen az orromba mászott.
- Ezt takarítsuk el mihamarabb… - Nyöszörögtem, miközben elpillantottam Wyatt felé. – Segítesz behúzni a zsákba? Aztán, ha végigértünk a csatornán… elégethetnénk. Nem? – Nem láttam hirtelen jobb módját a teljes eltakarításnak, akár szemétről, akár egy halott mutáns teteméről volt szó.

244 words ✧ On my own ✧ note:

A homlokomon elmélyültek a ráncok, nem akarok faggatózni, Caia helyében én sem örülnék, ha tovább adnák a titkaimat, de így nem értem, hogy miről van szó. Várom, hogy Demi folytassa, de helyette valami olyasmi következik, amire egyből elfog a rossz érzés. Jobban ismerem bárkinél, tudom, hogy nem lehet ilyen könnyen lerázni.
- De te bele fogsz, jól sejtem?
Szeretném azt kérni, hogy ne tegye, de nincs hozzá jogom. Egy barátjáról van szó, nem kérhetem azt, hogy ne segítsen neki. Mikor a téma visszaterelődik a pocsék délutáni programunkhoz, mosoly szökik az arcomra és belegyömöszölök a zsákba pár gusztustalan, nyálkás szemét kupacot.
- Ez nem nyugis, hanem lustulós – csóválom meg a fejem színlelt rosszallással. – Esetleg, ha két szundi közé beiktatsz egy fél órás edzést... Csak hogy megnyugodjon a lelkem, hogy hasznos dolgokat is művelek – magyarázom vigyorogva. Aztán az alkarommal megtörlöm a homlokomat és ismét felé fordulok.
- Ismered Dana Harvestet? Ő is guardian, vagyis egyelőre még nincs párja – javítom ki magam szórakozottan.

157 ↭ Armor ↭ Demii      

Nagyot nyeltem a felismerésére. Igen, igaza volt. Vagyis csak részben. Nem tudtam elfelejteni ugyanis, hogy miket és hogyan vágott hozzám Caia; de túl tudtam rajta lépni. Magam sem tudom, miért. Elgondolkodtam kicsit, majd a visszakérdezésre megráztam a fejemet.
- Nagyon úgy néz ki, hogy nem baleset volt, hanem előre eltervezett dolog… - Suttogtam, miközben mellé léptem. – De ez bonyolult. Nem akarja, hogy belekeveredjek. – A fiú szemeit kezdtem figyelni. Sejthette, hogy engem nem könnyű kihagyni ilyen dolgokból, főleg, hogy már tudtam róla.
- Na, de elég a beszédből. A szemét nem dobja ki magát – Böktem oldalba Wyattet, miközben elléptem mellette, hogy újabb szemetet szedjek fel és dobjam a zsákba. Egyelőre nem úgy tűnt, mintha bármi mást találnánk idelent a csodálatos, illatos, tiszta… csatornában. – Máskor valami nyugisabb programot is találhatnánk, mint ez… mármint, mondjuk egy egész napos ágyban heverős pihenés egész jól hangzana – Magyaráztam, bár nem tudtam, mennyire lenne benne.

148 words ✧ On my own ✧ note:

Örülök, hogy sikerült beszélniük és annak is, hogy Caia bocsánatot kért. Valahol persze meg is értettem őt még úgy is, hogy sosem volt igazi családom, nem tudtam, hogy milyen egy testvér, de a veszteség az veszteség. Ezer arca van, de egy kicsit mindenki ismeri. És mindenki máshogy éli meg.
- És te megbocsátottál – fejezem be helyette és fürkészőn figyelem még néhány pillanatig mielőtt én is folytatnám a munkát. – Szerintem… - épp akarnám mondani, hogy jól tette, már ha valóban így tett, mikor ismét megszólal, és valami olyasmi mond, amit nem egészen értek. Na, nem azért mert olyan halkan mondta – bár így van - , hanem mert nem tudtom hova tenni.
- Hogyhogy, miféle őrültségre? – csóválom a fejem. – És mi az, hogy rájött? Baleset volt, nem?

125 ↭ Armor ↭ Demii      

Gyengén megcsóváltam a fejemet a megjegyzésre, bár közben mégis elejtettem egy mosolyt. Tény, nem volt lehetőség válogatásra. A világ olyan volt, amilyen; örülhettünk egyáltalán, hogy van egy hely, egy város, ami nagyjából rendben volt. Élhető. A falon túli emberek sorsa koránt sem volt egyszerű és nem is lettem volna a helyükben. Bár arra kíváncsi lettem volna, hogy a falon túl van-e még hasonló város, mint a miénk; vagy tényleg mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen körülmények között élhetnek. Elgondolkodtató.
- Beszéltünk… elég sokat. Bocsánatot kért – Wyattre néztem a szemem sarkából. Kíváncsi voltam a reakciójára, aztán inkább visszafordultam és felszedtem néhány szemetet, majd a zsákba pakoltam. – És valami őrültségre készül. Rájött, miért halt meg a bátyja… - Ezt halkan, szinte suttogva ejtettem ki a számon. Aztán tovább haladtam és újabb szemetet szedtem fel. Lövésem sem volt, honnan kerül ide ennyi szemét… És még azt mondják, az emberek állnak a civilizáció élén. De akkor miért nem képesek a kukába kidobni, ami már nem kell?

162 words ❖ On my own ❖ note:

- Ha romokban a világ, az ember ne válogasson. – Elfojtott mosollyal sandítok Demire, tudom hogy szereti a cinikus optimizmusom, főleg ilyen helyzetekben. Na, nem mintha én nem tudnék elképzelni ennél jobb és kevésbé gusztustalan programot, de őszintén szólva örülök, hogy valami hasznossal foglalhatom el magam. Még ha közben fel is fordul a gyomrom. Ha kikerülünk innen, valószínűleg a zuhany alatt fogom tölteni a nap hátralevő részét, de most próbálok nem arra gondolni, hogy mindenhol nyálkás, nedves, büdös és undorító.
Elszakítom a tekintetem egy kétes állagú valamiről, ami a trutyi tetején lubickol, és a lányra nézek, várva, hogy folytassa.
- Beszéltetek? Vagy épp csak összefutottatok?
Tudom, hogy Deminek rosszul esett, ami két évvel ez előtt történt, és talán az óta már elengedte a dolgot, hisz’ jó ideje még csak szóba sem került Caia neve, de örülnék, ha sikerült volna megbeszélniük.


140 ↭ Armor ↭ Demii      

Mi sem jobb, mint egy laza csatornatisztítás… bár sosem értettem, erre miért a Guardianokat és Silahkat osztják be. Jó, egy részem talán pontosan értette, hiszen felbukkanhattak mutánsok, mégis olyan… olyan alja munkának tűnt ez így nekem. De kénytelen voltam csinálni és szerencsére nem voltam egyedül. Szinte már-már térdig jártunk a mocsokban, mikor felmorrantam.
- Ez undorító… - Meredtem a csatorna túloldalán levő trutyira. Szinte hányingerem lett az egész helytől. A szagok, amik terjengtek és maga a látvány… undorító.
Wyattre emeltem a tekintetemet egy fél pillanatra, aztán vissza arra a kosztengerre, majd mély levegőt vettem, hogy legyűrjem az undoromat. Nehéz volt, túlságosan is. Szívesebben lettem volna jelen pillanatban bárhol.
- Képzeld, találkoztam Caiaval a napokban… - Kezdtem bele, mintegy terelve a saját gondolataimat is arról, miért is vagyunk éppen most itt. Wyatt tudhatta, hogy rajta kívül talán Caia volt az egyetlen, aki közelebb került hozzám, mégis, a 2 évvel ezelőtt történtek elszakították tőlem a lányt. A bátyja halála után bezárkózott és ellökött magától mindenkit, többek közt engem is.

167 words❖ On my own ❖ note: