Belépés
ismeretlen vizekre
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Vöröslô szempárok
bújnak meg a sötétben
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (113 fő) Kedd Okt. 15, 2024 8:42 am-kor volt itt.


Megosztás
 

 Chelian Rousseau

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Chelian Rousseau   Chelian Rousseau EmptyCsüt. Jan. 23, 2020 4:23 pm

Chelian Rousseau
Ma beszéltem Istennel és azt mondta, szégyelli magát.
Mivé váltam? Mit tettem? Ma beszéltem az ördöggel és esküszik,
hogy nem ő a hibás. És megértettem, mert ugyanezt érzem
Dylan Sprayberry
Testvériségi
Félvér Nightmare
Becenév
Chelja, Elija
Születési hely, idô
2016 Október 31.  Oklahoma
Lakhely
Abee
Beállítottság
Pánszexuális
Családi állapot
nope
Foglalkozás
Nem mondom meg mert pletykás vagy
Család
Színtiszta francia vér csörgedezik ereimbe. Felmenőim Spanyol gyarmatosítókkal léptek a ma ismert Amerika szeplőtelen földjeire, az első spanyol hajók egyikével, a Manteauval. Törvényszegés miatt raboskodtak, majd magas összegért cserébe váltották ki az új élet ígéretét. Hazafi Francia telepesekként sosem feledkeztek meg gyökereikről, így kizárólag tiszta Francia vérű frigyeket engedélyeztek a család minden tagjának. Akibe nem sikerült beleverni az ősi attitűdöt, az titokzatos módon, nyomtalan távozott a másvilágra. A család egy részének a feladata a szabályok betartása volt, míg a másiké a vérvonal tisztaságának fenntartása. Saját vérünk gyilkosai voltunk. Születésemtől kezdve arra neveltek, még a világ felborulását követően is, hogy tüntessem el azt, aki bármely módon veszélyt jelent a Rousseau névre. A családom biztonságban van, ám én kaptam egy feladatot...

Tulajdonságok
Erősségek:Erősség az, ha a képedbe vágom rezzenéstelen arckifejezéssel, hogy legszívesebben elvágnám a torkod? Azt hiszem nem...

Egész jól settenkedek és csendben el tudom tenni láb alól az embereket. Fürge vagyok és halk. 5 éves korom óta arra tanítottak, hogy öljek és jegeljem le az érzelmeimet. Hát akkor most kezdődik a gyengeség...
Gyengeségek:... Szóval nem ment az emberi felem jegelése, érthető okokból kifolyólag. Pillanatok alatt megy fel a pumpa egészen odáig, hogy a kezem előbb járjon el a kelleténél. Ha elönti a szar az agyamat, na ott aztán ember legyen a talpán, aki megpróbál megállítani. Persze nem mondom, hogy nehéz dolga volna. Nem vagyok egy Hulk Hogan, de azért bennem is akad szufla.  Nem bírok bánni az emberekkel. Gyakran bántok meg másokat a tapintatlanságommal vagy épp keveredek bajba egy vissza nem fogod arckifejezéssel. Mániákus bajkeverő vagyok.

Elsődleges fegyvered: Eridium penge jó barátom. Úgy hasítja le a fejedet a nyakadról, ahogy én harapom le a csokimikulás fejét. A nyálam azért nem folyik tőle...  
The world of the Enigma disease
Sosem volt könnyű cserkészként élni. Néha eléd gurult egy maréknyi száraz kenyér és ha ez a megalázás nem volna elég, minden nap szó nélkül kellett tűrnöd a téged érő kegyetlenkedést. Mert gyarló az ember, és ha következmények nélküli szabad kezet kap, elszabadul a földi pokol.  Miképp kerültem ide? Miért tűröm az elnyomást? Egyáltalán tűröm-e? Néha én sem tudom a válaszokat. Csak felteszek magamnak egy egyszerű és szimpla kérdést... Túl akarom élni? A válasz magától értetődő minden egyes alkalommal. Okkal vagyok itt. Okkal tűrtem és okkal folytatom tovább.

Az otthonom egy az ördög segg lyuka felett lebegő város. Más mint amit ismersz, de attól sokkal kegyetlenebb. Az üde fű, amibe gyerekként bele túrtam a lábujjamat, mára vértől vöröslő latyakos sár halmazzá vállt. Éhező számpárok kémlelnek a talajra ereszkedett gonoszság sötét ködfátylában, ott ami a nap sugarait is kiszorítja. Mindened amid maradt, azt is kitépik a gyenge ujjaid közül. A becsületed, az emberséged mit sem ér. Csak úgy viszed valamire, ha olyanná válsz mint ők. Gyilkossá. Ez tesz túlélővé ott ahonnan én jövök. De mégis minden kínjával együtt Nightglow a szívem helytartója.  Hisz ott hagytam mindent ami arra emlékeztet ami lehettem volna és amivé válnom kellett volna. Szívemmel együtt a lelkemet is elrabolta.

-Elija! - kitörő öröm hangjával cseng fel a szürke mindennapokban az a szőke kislány, akiért egykor a lelkemet is oda adtam volna. Ha meg lett volna biztosan megtettem volna. Hát a jól megszokott unalommal az arcomon torpanok meg, majd félig felé fordulok, miközben bevárom és hagyom, hogy körbe ugráljon, akár egy tudatlan kisnyuszi az oroszlán barlangjában.
- Képzeld!-vigyorodik rám a kosztól barnuló hófehér arcocska.- Anya szerzett egy na.. - össze vont szemöldökkel emelem mutatóujjamat ajkaim elé, majd csókolom meg ujjpercemet és csendre intem. Zavarodott nagy kék szemekkel bámul az enyémekbe, de mégis hallgat és mégsem. Szemei épp oly beszédesek, mint ez a nyomorult lepratelep. Hangos és kúrva büdös...
- Nem akarom tudni. - válaszolom bunkón, majd kerülöm ki a vállán átcsúsztatva kezemet, majd mögötte megállva lökök rajta egyet, hogy haladjon szépen a dolgára. Bármit is szerzett, az nem az övé, és ha rájönnek az őrök... Pillantok fel a felettünk elhúzódó korlát mögött masírozó felfegyverkezett félnótásra, aki épp valami gazdagon megrakott szendvicset töm a képébe. Azért dolgoztatják a nyomornegyed lakosait, hogy elérjék az a luxust ebben az amúgy is mocsok világban, amiben még talán az összeomlás előtt élhettek. Minden gondolatomról árulkodó tekintetem hamar válaszpillantást lel egy fiatal férfi személyében. Jól megtermett izmos test. Hosszúkás áll és említésre méltó kisugárzás egy szexis tekintet mögött. Ez is egy ugyan olyan faszkalap lesz, amivel Abee már amúgy is többel rendelkezik, mint amivel kellene. Komolyan mintha az összes gennyláda ezen a településen gyűlt volna össze. Hát jól kivehető fintort eresztek felé, s meg se várva válaszát egyszerűen magam elé tekintek és lendítem lábamat előre, hogy haladjak tovább oda ahova tartottam eddig is. A kúrva nagy semmibe...
Széles váll csapódik az enyémnek. Először jobbról majd balról taszítanak el útjukból. Céltudatosan haladnak a hátam mögé. Hát próbálva magamat türtőztetni veszek egy mély levegőt és igyekszem nem tudomást venni arról, ami készül. Éles-, vékony sikoly hasít be füleimbe. Ez az a pont, ahol már nem tudom a hátam mögött hagyni olyan könnyen a dolgokat.
-Nem csináltam semmit! - szadakozik a kis szőkeség, de mind tudjuk, semmi esélye nincs. Ha csinált valamit, ha nem... A legjobb ami történhet vele, hogy elverik és addig rugdossák amíg el nem törik néhány bordája és el nem ájul. Annyi ilyet láttam vagy hallgattam végig, hogy egyre nehezebben viselem el a könyörgésüket.  
-Mi van nálad te kis szuka? - sziszegi az egyik, majd addig tapogatják amíg elő nem kerül az a bizonyos narancs, amivel engem is kínálni próbált.
-Ezt honnan szerezted? - ordítja le a másik, amire hangos gyerek sírás járja be a nyomornegyed ezen körzetét. A levegő megfagy és mindenki hallgat. Nem tesznek semmit, csak elbújnak, vagy épp fapofával figyelik, ahogy egy 8 éves kislányt kérnek számon azért, mert gyerek. Bennem pedig egyre inkább szalad fel a pumpa. Ökölbe szorított kezekkel, egymásnak csikorgatott fogakkal igyekszem urrá lenni azon a tűréshatáron, ami amúgy is a béka segge alatt van valahol.
Becsukom szememet és igyekszem kizárni azokat a zajokat, amik a leginkább felzaklatnak. Magam elé képzelem azt a helyet és jelenetet, ami leginkább megnyugtathat jelen pillanatban. Ahogy úgy töröm ketté a mögöttem állók lábait, ahogy gyerekként a kedvenc sós ropimat. De ez a legkevésbé sem segít. Mi több... Ront a dolgon. És egyszerűen nem megy. A testen szinte magától fordúl meg és tudatosítja még inkább az agyammal, hogy közbe kell lépnem. A jelenet szinte óráknak tűnik, ahogy rángatják azt a szerencsétlen lányt. Mintha csak egy rongybaba volna. A szemeim tikkelni kezdenek. Tudod mit jelent ez? Addig nem állok le, amíg el nem töröm valamelyik orrát.
Egymásnak préselt ajkakkalt lendülök feléjük, majd ragadom meg a hozzám legközelebb álló férfi vállát. Hátra rántva, terül el a sárban, s mint megállíthatatlan vadállat ragadom meg a másik grabancát és fordítom magam felé.
- Próbálkozz a saját súlycsoportoddal te idióta. - s végül az arcom helyett már csak az öklömet látja. Nincs is annál szebb látvány, mint mikor úgy kened szét valaki orrát az arcán, hogy nem tudod eldönteni a könnyei folynak jobban vagy az orrából a vér.
S persze gönyörködnék én még a földre rogyó fickón, aki épp az orra vére után kapkod, de a hátam mögött lévő 4 őrnek egészen más tervei vannak velem.
- Öregem nem az orrod esett le...- vetem neki oda, majd nevetem el magamat. Mire feltűnik, hogy társaságom akad... A léptek hangjára fordítom oldalra fejemet és pillantom meg a felém közeledő fekete öklöt. Neki csapva tenyeremet, lököm oldalra és kerülöm ki meglepett pillantásokat vetve a többi őrre.
- Csak óvatosan barátom.. Még a végén valaki megsérül.- figyelmeztetem, mintha volna ennek valami lényege, de nincs... Egyszerűen csak jó érinthetetlennek előadni magadat. Épp addig, amíg az oldaladba nem tolnak egy sokkolót, hogy épp olyan görcsösen ess össze, mint amilyen görcsösen ők próbáltak beverni nekem. Rendesen már kezdtem őket sajnálni. Egész a sokkolós húzásig... Aztán egy ütés a tarkón, majd arra ébredek, hogy képen küldenek egy vödör vízzel. Hunyorogva pillantok körbe, fájlalva minden egyes porcikámat. Fintorogva pillantom meg kínzóeszközeik szolid tárházát, majd az előttem álló férfi alakot, amit a háta mögül éles reflektor fény világít meg. Végül csak kikívánkozik belőlem egy hangos elégedett kacaj, mintha valóban én volnék az, aki nyert ebben a helyzetben. Pedig megint csak magam alatt vágtam a fát, s mint mindig, most is meg van a maga következménye. 
Our story was written by blood
Vendég

Vendég

avatar

Chelian Rousseau Empty
TémanyitásTárgy: Re: Chelian Rousseau   Chelian Rousseau EmptyPént. Jan. 24, 2020 9:15 am

Welcome to the world of the
Enigma-disease
Gratulálunk, elfogadva!
Az ölés és az erőszak már a családod vérének része oly régóta. Ebbe belenőni nem egyszerű feladat. Hiába a nyers szavak biztos vagyok benne hogy nem élvezted. Hiszen benned van a könyörületesség.
Nem az eszed irányít hanem a szíved és ez egy olyan helyen mint Abee, nem a legelőnyösebb dolog.
Mégis túlélted, mégis itt vagy és rejtegeted azt, aki vagy. Viszont az érzelmeidnek nem tudsz parancsolni és egyszer majd, ez lesz a veszted, barátom...
Minek rémálmok mikor a hely ahol eleve élsz, rosszabb mint a pokol? A valóság olykor sokszor rosszabb lehet és ezt minden egyes nap átéled.
Hiába voltál undok azzal a kislánnyal, nem tudtad visszafogni magad ahogy bántották. Az igazságérzeted oly erős...
Ha így folytatod nem tudsz majd sokáig rejtőzködni. És az, akire a legkevésbé sem számítanál megtalál... Sőt talán már észre is vett.
De vigyázz vele... Ezen a helyen senki sem igazán olyan mint akinek látszik. Hiszen te is ilyen vagy... nem igaz?

Most menj, foglald le az arcod, és mentsd meg azt a kislányt. Kemény napok elébe nézel, jobb ha felkészülsz...
Üdvözöllek az enigma világában!

Avatar nyilvántartásLeader nyilvántartásRangfoglalóPrefektus nyilvántartás
Alice Rowena

Veszett

Alice Rowena
Chelian Rousseau Tumblr_inline_otfdc4rjsz1t8bm8b_540
Múltam darabkái :
Itt rám lelsz :
Abee
Kapcsolatban :
Chelian Rousseau Tumblr_inline_oobnwj6NAS1r0ipgs_500
I will catch you if you fall
Play by :
Jenna Coleman
Keresem :
Chelian Rousseau Tumblr_ndr9f5QOyl1r09qfio5_r1_250

Reagok száma :
19

Chelian Rousseau Empty
 

Chelian Rousseau

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nova Rousseau
» Jackson Rousseau

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Enigma :: Archivált előtörténetek-
^
ˇ